Vagy megint hűségesen olvassa legújabb „novellámat”. J
Úgy tűnik sikerül betartanom az „ígéretemet”, s jelentkezni
a következő sorokkal, időben, szeptember végén. J
 |
| A "birkáim" most napsütésben! :)) |
Néhány nap híján eltelt itt az első egy évem. Mozgalmas egy
év volt ez, mindenfélével megspékelve, s ha összességében akarnám jellemezni,
nem is tudnék rá mondani konkrét jelzőt. Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy
boldog vagyok-e itt, akkor talán vegyes érzelmekkel válaszolnék, s nem is
inkább a „boldog” kifejezést választanám. Most elmondhatom, hogy sokkal nagyobb
biztonságban érzem magam, hogy van miből kifizetni mindent, és nem is kell
szűkölködnünk. Végre valamilyen szinten fantáziát is láttak bennem, és
kinevezést is kaptam, ez se kicsi dolog. S igazából majdcsak mindenem megvan
ahhoz, hogy boldog legyek, de ezt így nem állítanám. Inkább az elégedett szót
használnám arra, amit érzek. Viszont annyi mindenről kellett lemondanom ez
alatt az egy év alatt, és a honvágyam csak erősödött minden hónappal. Másoknál
a honvágy leginkább úgy működik, hogy amint eljönnek otthonról, azonnal érzik.
Én eleinte semmi ilyet nem éreztem, de később egyre jobban kezdett kialakulni.
A 12. hónap is hasonló melósan telt, mint az egész „nyár”,
főleg az első hetekben. S már mindenki nagyon várta, hogy végre eljöjjön a
Sylwia által „ígért” szusszanás időszaka.
 |
| Upton Warren, a tó naplementekor |
Szeptember első hetében a lengyelek hazamentek, s Józsival
miénk volt az egész lakás. Gondoltuk, majd jól kiéljük magunkat, hogy kettesben
vagyunk… többé-kevésbé sikerült csak, mivel az egész hotel tele volt, és két
nap kivételével négyen vittük el a full házat. A 19 szobás norma egy pöttyet
megemelkedett azokban a napokban. Volt, hogy 31 szobát osztottam ki fejenként…
szóval, szétdolgoztuk az agyunkat. J
De álltuk a sarat, elvégre mégis csak magyarok vagyunk. J S vártuk, hogy a lengyelek
visszajöjjenek, és megkapjuk a megérdemelt pihenőinket… hjjaa, persze. Ahogy
visszajöttek dolgozni, eltelt néhány nap, és ŐK lettek rettentően fáradtak,
mert a szabijukat szegénykék nem pihenéssel töltötték. S így ahelyett, hogy mi,
akik végigdolgoztunk értük egy hetet, megkaptuk volna a pihenőket, ami jár,
inkább a lengyelek mentek el pihenni… s még megkérdezték, hogy haragszunk-e,
mert olyan másképp viselkedünk most… Áááá, neeeem!!! :D Marhák.
 |
| Szintén Upton Warren, gyönyörűűűűű :) |
Végül persze, csak utánuk, de mi is pihenhettünk egy kicsit.
J S ahhoz képest, hogy a
lengyelek mindig milyen fáááááradtak, és Sylwiának sosincs ideje odabent
semmire, én azért elég jól elboldogultam, mint supervisor. Mindenki kész volt
időben a munkával, minden rendben volt, nem hallottam reklamációról vagy bármi…
mindig minden munkát elvégeztem. És most olyan sok volt a munka, hogy még
unatkozni sem tudtam. Viszont két nap után olyan izomlázam volt, és úgy fájtak
a lábaim, hogy alig tudtam mozdulni is!
Minden esetre az egy hét, míg a lengyel család távol volt,
egész felüdülés volt lelkileg. Végre annyi fokhagymát ehettünk, amennyit
akartunk. (Mert ugyebár utálják még a szagát is, és valahányszor fokhagymát
eszünk, ők azonnal érzik a szagát, és piszkálnak minket miatta… mi azért nem
adjuk fel! J)
 |
| Én a tónál... :)) |
Szeptember közepén az újabb auditon is átestünk, ami most
nem a munkavédelemről, hanem a takarítás minőségéről szólt. S soha nem várt
eredménnyel zártunk, 98 százalékot kaptunk. :D S nekem azt mondták, hogy ilyen
magas százalékot még soha nem kapott a hotel a 10 éves fennállása alatt. :D
Büszkék lehetünk magunkra.
S én meg amúgy is, mert az auditorunk egy olyan szobát
kapott, amit előző nap én csináltam meg. S ami a legmenőbb, hogy az én munkámat
Sylwia már vagy két hónapja nem is ellenőrzi, egy szobámat sem! És mondanom sem
kell, milyen jól éreztem magam, mikor azt mondta az auditor, hogy kifogástalan
volt a szobája… :D
Egyébként mióta kint dolgozom, elmúltak a lábfejeimről a
csúnya bőrkeményedéseim, amit a még a gyárban szedtem össze. Viszont ugyanezzel
ellentétben meg soha életemben nem voltak ilyen visszeresek a lábaim! És
aggódom is miatta rendesen, hisz még csak 28 éves vagyok, és a combomon nagyon
csúnya visszerek vannak…
Időjárás:
Már a hónap elején iszonyú hidegek voltak. Ez azt jelenti,
hogy a hónap első két hetében reggelente a max. hőmérséklet kb. 8-10 fok volt,
délután még haza tudtunk jönni pulcsiban, és a nap is sütött. J Viszont szeptember
utolsó két hetében már a reggeli hőmérséklet 6-7 foknál tetőzött, és a
délutánok is kabátossá váltak sajnos. Ráadásul a napot is elég ritkán láttuk
már, és az utolsó héten már olyan hűvösek voltak, hogy be is kellett fűteni.
Ebben a hónapban egyébként ismét ráakadtam egy-két
érdekességre is, illetve, eszembe jutottak olyan dolgok, amiket eddig
elfelejtettem írni.
 |
| Szántóföld naplementekor |
A lengyelekkel való beszélgetések során például kiderült
valami, amit eddig nem tudtam. Még pedig, hogy ők nem tudják mi az, hogy strand
és hogy termálfürdő. Illetve, azt nem tudják, és nem is értik, hogy milyen egy
napot eltölteni egy termálfürdőben, jól kiáztatni magát az embernek, és
relaxálni! Fogalmuk sincs, mi az igazi pihenés… hmmm… s mikor ezt mondtam
nekik, hogy mi szoktunk így is pihenni, teljesen el voltak képedve, hogy mi
ebben a jó! Uramisten… ha tudnák.
Az előző bejegyzésben, emlékszem írtam már a
környezetvédelemről… s ehhez kapcsolódóan újabb felfedezéseim vannak – negatív
irányban. Először is, minket kis hazánkban köteleznek a szelektív
hulladékgyűjtésre, már otthonra is külön zsákot adnak a műanyagnak, a
lakótelepi lakásoknak meg külön nagy kuka van mindenre, papírnak, üvegnek, műanyagnak
és fémnek. Na, hát, azt hiszem, talán jogos a felháborodásom, ha itt azt látom,
hogy semmiféle külön hulladékgyűjtés nincs… A hotelban van szelektívünk, de
gyakorlatilag nem sok értelme van, talán az irodistáknak csak. Egy átlagos
vasárnapi napon egyébként fejenként gyűjtünk össze a szobákból két nagy zsák
szemetet. S ez mind semmi! Itt a légkondik állandóan mennek… Igazából itt a
légkondikat használják nyáron hűtésre, télen pedig fűtésre, mert nincs külön
fűtés. De véleményem szerint ez iszonyú pazarlás lehet. És ezt még az is tetézi
olykor, hogy találkozom olyan esettel, mikor a klímát fűtésre használják, s
mivel túl melegük van, nem a klímát állítják le, hanem az ablakot nyitják ki!
Ez nagyon durva!!! Bár nem vagyok egy nagy környezetvédő, sosem voltam, azért
ezek a dolgok már nekem is feltűntek.
 |
| Szintén szántóföld, kicsit közelebbről. Fantasztikus színek!!! :) |
Ami még „érdekességként” hatott számomra a hotelban – csak
mindig elfelejtettem írni -, hogy mivel én a szaniterben dolgoztam évekig, hát
akaratlanul is feltűntek a selejt WC-k, amik a hotelban vannak. Szóval, kedves
volt kollégák, ha ezt olvassátok… ennyit a minőségről. Olyan deformált és
cseréplyukas WC-k vannak a szállodában, hogy még selejtnek is csodaszámba
mennének. :D Istenem, ha belegondolok, hogy mennyit csesztetik a melósokat a
selejt és a minőség miatt… erre tessék… ugyanúgy eladják a selejtet is, nemcsak
a jó árut… s ezek dumálnak! Szégyen! (Bár azt nem tudom, honnan származhatnak
ezek, melyik gyárból, mert egyik budin se láttam még semmiféle jelzést… de a
lényeg a lényeg!)
További érdekességként tudtam meg – ami mondjuk, már nem a
szállodához kapcsolódik - , hogy itt ha valaki kijön dolgozni, akkor három
hónapig nem vonnak adót. Illetve, én úgy fogalmaznék, hogy van olyan cég, ahol
nem vonják le. Ezért is csak most szembesültem ezzel, mivel én úgy tudom, hogy
nekem levonták az adót végig a raktári melónál is. Itt viszont 3 hónapig nincs
adólevonás. Talán olyan lehet ez, mint otthon az adójóváírás, nem tudom. Csak
meglepődtem…
A másik pedig, ami szintén nem a szállodához kapcsolódik, de
mindannyian nagyot röhögtünk… hogy itt, ha valaki átutal bankon belül egy
összeget, akkor az öt percen belül megérkezik a másik számlára… Otthon?
Kiharcolták, hogy ugyanazon a napon végbemenjen az utalás? Hát, akkorát
nevettünk! 5 perc! Nemcsak ugyanazon a napon! 5 perc alatt ott volt a pénz a
számlámon!!! Ja! És este 7 óra volt, bankzárás után!!!
 |
| Lovak a munkából hazafelé úton |
Összességében véve tehát elmondhatom, hogy van ennek a
„világnak” sok jó oldala, de van sok kevésbé elfogadható számomra. Egy év után
sajnos hoznom kellett az életemben egy elég súlyos döntést, amit semmiképp sem
szerettem volna. Rá kellett döbbennem, hogy nem tudom folytatni a főiskolát a
szabadságok és a hazajárások miatt. Így tehát, kénytelen, kelletlen, mondjuk
úgy, úgy döntöttem, hogy nem folytatom, sajnos. Bár inkább a körülmények
kényszerítettek arra, hogy „döntést” hozzak. Fáj a szívem, hogy erről is le
kellett mondanom, de ha egyszer hazamegyünk, akkor mindenképpen el fogom
végezni! Szóval, egy újabb lemondásra kényszerültem. L
Emiatt viszont kikapom a szabadságomat még idén, és előbb
október második hetében leszek szabin egy hetet, utána pedig november végén -
december elején, amikor is hazalátogatunk majd! :D És már őrülten várom!!!
Csupán 6 napot tölthetünk majd otthon, de szerencsére mindketten mehetünk, és
már a repülőjegyünk is megvan!!! Már nagyon várom, hogy újra átölelhessem a
családomat, és újra láthassam a barátaimat! Végre, megint egy fél év után!!!
Októberi bejegyzésemig most elköszönök, s akkor találkozunk
újra itt! J
Addig is mindenkinek a legjobbakat kívánom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése