Hi Everybody!
A múltkori kis összesűrítményem után remélem, hogy nem fogok
többé csalódást okozni, és rendesen tudok majd közzétenni bejegyzéseket. Bár
azt nem ígérem, hogy havi kétszer, de legalább egy havi egyszeri alkalmat
mindig szeretnék!
Tehát AUGUSZTUS! J
Hihetetlen, hogy elszaladt a „nyár”, pláne, ami nem is volt.
Legalábbis itt, vagy pontosabban nem nekünk… fene tudja. A lényeg, hogy mint
minden hónapot, ezt is munkával töltöttünk, s nem is kevéssel. Az egyik
csajszi, Erika felmondott, ezért eggyel kevesebben lettünk. Viszont a
foglalások nem mentek lejjebb. Az augusztusból 3 hetet végigdolgoztunk, pihenő
már alig akadt, s ha igen, akkor is bevásárlással, és magunk ápolgatásával
töltöttük, hogy legyen energiánk dolgozni.
Józsi néhány hét alatt lefogyott 10 kilót, s már kezdtem
félni, hogy lassan elfogy mellőlem, úgyhogy úgy döntöttem, muszáj étrendet
változtatni, és több húst főzni, még ha több időbe telik is!
A fáradtsággal előtört egy nagyon durva honvágy is rajtunk,
s nagyon sokat agyaltam rajta, hogyan lehetne hazamenni végleg. Persze, utána
rá kellett döbbennem, hogy ugyan mi várna otthon? Tán az adók meg az éhbér?
Hiába vannak jó ötleteim, ha a tőke hiányzik. Szóval, maradunk még néhány évet,
aztán majd meglátjuk… s ebbe bele kellett törődnöm a honvágy ellenére.
De azokban a hetekben sokat emlegettük a vásárhelyi
strandot, a barátokat, a finom otthoni ételeket, bizony!
 |
| Az egyik fincsi reggelim |
Augusztusban gyakorlatilag semmilyen lehetőség nem adódott
bárhová elmenni, kikapcsolódni egy kicsit. A pihenőnapjainkon inkább erőt
próbáltunk gyűjteni a következő durva hetekre, mivel a lengyel család egy hétre
haza akar látogatni… s így két emberrel leszünk bent rövidebbek. Háhááá,
viszont egy hétig én leszek a góré!!! :D Na, majd látjuk, mit hozunk össze! J
Érzelmileg az augusztus a megnyugvásommal telt. Kezdtem
visszatérni a régi énemhez, kicsit megnyugodni a barátnőmmel történt dolgok
után. Kezdtem megbocsátani, de persze, felejteni már más tészta. Azért minden
esetre próbáltam félretenni az életemből a történteket, s néha már újra
beszéltünk is, és néha újra össze is mosolyogtunk.
Megnyugodtak körülöttünk is a kedélyek valamelyest, a
lengyel család is kezdett újra normálisan viselkedni velünk is, és barátnőm is
kezdett kicsit visszatérni a régi énjéhez. A lengyelek meg amúgy is be vannak
már zsongva a szeptemberi hazautazásuk miatt. Így a hónap vége felé már másról
sem lehetett hallani, csak a szabadságukról, úgy be vannak sózva… hát, mit
mondjak, én is be lennék. J
Tulajdonképpen ez a hónap mondhatni, hogy unalmasan telt,
sok-sok munkával. Józsi az előző szerencsés hónapokhoz képest nem nagyon talált
plusz pénzeket, amit igencsak zokon vett, mivel mindig igyekezett a vendégek
kedvére tenni tiszta törölközővel, ezzel-azzal. Ráadásul, jött a munkavédelmi
audit 16-án, amin igen jó százalékkal sikerült átmenni, s a főnökség (hotel
menedzser, meg a mi nagyfőnökünk) még csak annyit sem mondott, hogy rúgj bokán!
Ez az én kis férjemet úgy bemérgelte, de úgy! És részben igazából igaza is van…
itt sem működnek másképp a főnökök, mint otthon. Nekik meglegyen a pénzük, a
többi nem számít. A különbség csak annyi, hogy itt a többszörösét keressük az
otthoni fizetésnek… s ez a nem mindegy!
Amúgy itt is ugyanaz van. Ha valaki jól dolgozik, dolgozzon
még jobban, és még jobban. Minél több bőrt akarnak lehúzni itt is a melósról.
És bárhová is megy az ember dolgozni, sehol sincs ez másképp. Elvárás mindenütt
van, megbecsülés sehol sincs. Csak van, akit ez érdekel, és begurul miatta,
mint Józsi, van, akit meg nem, mint például én, és figyelmen kívül hagyom. Én
tudom, hogy jól dolgozom, és nem érdekel, hogy a főnökség mit gondol. A pénzem
megvan. J
Hát, legyenek boldogok a gondolataikkal… J
 |
| Kis szülinaposom |
Ebben a hónapban számomra egyetlen nagyobb esemény volt, ez
pedig a kicsi férjem születésnapja. Természetesen idő hiányában fogalmam sem
volt, hogy mivel lephetném meg, s igazából ajándékot nem is kapott. Viszont
megleptem egy focilabda tortával. J
Tavaly én sütöttem neki, akkor még otthon voltunk, idén meg csak elmentem a
Morrisonsba, és levettem egyet a polcról… így megy ez… J Azért talán ez a focilabda
kicsit jobban nézett ki, mint amit tavaly én sütöttem… s szerencsére a
meglepetés jól is sikerült, mert nem is sejtette, hogy tortát fog kapni. Úgy
örült, mint egy gyerek! Olyan aranyos volt!
S most pedig előbb a szokásosak, utána pedig az
érdekességek:
Nyelv:
Mint említettem, már egészen jól megy. Nem kell
gondolkodnom előre egy válaszon, egy kérdésen, nincs szükség rá, hogy
kiagyaljam a nyelvtani részeket. Bár az is igaz, hogy az angol anyanyelvűeket
sokszor még mindig nem értem. Csak bámulok, visszakérdezek, és utálom. Viszont
nagyon sokat fordítok a férjem meg persze, barátnőmék miatt, és az nagy
hasznomra válik. Természetesen, gyakorolni kellene, új szavakat tanulni, többet
olvasni angolul. Idő hiányában??? Nem megy, sajnos. A szókincsem szerintem
szegényes, bár Sylwia azt mondja, hogy sok új szót tanult tőlem… Ezt nem nagyon
hiszem.
Józsival sincs idő angolozni, így kénytelen abból „élni”,
amit tőlünk, a környezetéből összeszed.
Viszont az ember itt valahogy megtanulja értékelni a saját
nyelvét. Lassan 11 hónapja vagyok kint, és néha úgy érzem, hogy elééééég.
Magyarul akarok beszélni, az én gyönyörű anyanyelvemen! Egyszerűen angolul nem
lehet kifejezni olyan szépen a mondanivalónkat, és kész. Szegényes a
szókincsük, egy szót egy tucatnyi dologra használnak, egy szóval, unalmas.
Bezzeg a magyar nyelv!
Itt valahogy tényleg belegondol az ember abba, hogy milyen
szép nyelve van, milyen választékosan el tud mondani és le tud írni gondolatokat.
S néha belegondolok abba, hogy nem szeretném én a gyerekemet angol óvodába,
iskolába íratni, hogy angol szutyok verseket és dalokat tanítsanak neki!!!
Tanulja csak a Csip-csip csókát meg a Kiskarácsonyt!!! (S ezzel szemben azt is
meg kell jegyeznem, hogy sajnos nem tudom, majd ez lehetséges lesz-e…)
Időjárás:
Ahogy kifelé haladtunk a „nyárból”, mármint ahogy vége lett
az augusztusnak, itt reggelente már szépen jöttek a hidegek. Mikor 7 órakor
elindulunk dolgozni, itt már csak 10 fok van, és jó, ha van annyi. Délután még
teljesen jó idők vannak, leginkább 20 fok körül, és hála istennek mostanában az
eső sem esett olyan sűrűn. Talán az augusztus volt az egyik legszárazabb hónap,
mióta itt vagyok.
És a legújabb megfigyeléseim J
:
Mivel a munkáról már nagyjából írtam, ezért azt már nem
fogom külön bekezdés alá venni, bár elég sok érdekességet látok nap mint nap.
Először is, már korábbi bejegyzésben is említettem talán,
hogy itt rengeteg az autó. Még annál is több. Ezek a budira is autóval járnak.
Mi persze, gyalog megyünk bevásárolni, néha ha túl sok a cucc, akkor visszafelé
felülünk a buszra, hogy ne kelljen a csomagokkal fél órát gyalogolni. De mikor
nem akarunk buszra költeni… na, hát, az valami haláli. Ülnek az autóikban, van,
hogy hatalmas dugóban, és bámulnak ránk, mint az állat, hogy csomagokkal
(szatyrokkal, hátizsákkal) gyalogolunk hazafelé. Hihetetlen látványt
nyújthatunk, mert úgy végig méricskélnek minket, mintha legalábbis ufók
lennénk. Nyilván nekik gyerekkoruktól autó volt a seggük alatt, azt se tudják,
mi az, hogy bicajjal vagy gyalogosan vásárolni… J
Ezért nyújtunk számukra látványosságot. J
Ehhez kapcsolódóan egyébként megfigyeltem még egy dolgot.
Nekünk Magyarországon azt szajkózzák, hogy spórolni kell a energiával, meg hogy
globális felmelegedés van, mert túl sok üzemanyagot égetnek el a járművek, túl
sok vizet használunk, túl sok áramot.
Hát, kedves barátaim, azt nem tudom, hogy itt hogy működnek
a hírekben a dolgok, de hogy itt spórolás az nincs, azt bátran mondhatom!!!
Minket otthon hülyítenek, hogy uramisten, tönkremegy a világ, ezek meg itt
dőzsölnek! Itt nincs spórolás a benzinnel, itt mennek az autók, ha kell, ha
nem, még a budira is azzal járnak! Itt nincsenek biciklisek, csak azok, akik „bevándorlók”,
mint mi is.
Arról meg már nem is beszélve, hogy vannak a hotelban olyan
szobák, ahol égetik a lámpákat, ha kell, ha nem. S vannak olyan wc-ink sajnos,
aminek a nyomógombját kétszer kell megnyomni, hogy elálljon a víz. Hát, ők ezt
letojják, és van, hogy egész nap folyik a víz a wc-ben, míg mi odaérünk
takarítani… ennyit a környezetvédelemről!
Ezen kívül még találtam rettentően „érdekes” dolgot. Nem
tudom, ki mennyire értesült ilyen témában, de otthon eléggé felkapottak a
különféle diéták, életmódok meg ilyenek. Na, én amúgy nagy Rubint Réka rajongó
vagyok, bár már vagy másfél éve nem jutott időm a tornázásra, és mióta kint
vagyok, képtelen vagyok olyan kajákat enni, amiket szeretnék. Úgy éreztem,
romlott is emiatt az egészségi állapotom, így változtatni akartam rajta, és
elkezdtem keresgélni olyan alapanyagokat, olyan ételeket, amik megfelelnek az
én elvárásaimnak.
Lassan köztudottá válik, hogy az ember legnagyobb ellensége
nem a zsír, hanem a cukor, s valószínűleg az itteni cukros táplálkozásomnak
köszönhetem az egészségállapotom romlását is. Szóval, elkezdtem változtatni, és
ez azzal járt, hogy nem akartam cukor tartalmú élelmiszereket enni, és
édesítőből is igyekeztem olyat keresni, ami természetes alapú. Nekem, míg
otthon voltam, a cukor és lisztmentes életmód nagyon bevált, jobban éreztem magamat,
energikusabb voltam, és meglátszódott mind a testemen, mind a kisugárzásomon.
Szóval, szerettem volna itt is folytatni.
Nos, amit találtam: semmit. Vagyis, itt nem tudják, hogy a
cukor az ember egyik legnagyobb ellensége… ugyanis, itt egy csomó minden, ami
diétás, az csökkentett zsírtartalmú, tele cukorral… marha diétás!!! :D Itt csak
egyetlen fajta joghurt cukormentes: a natúr joghurt és slussz. Ha cukormentes
gyümölcsjoghurtot szeretne valaki, akkor hazaviszi a natúr jogit, beledarabolja
a gyümit, és rak bele édesítőt! J
Itt egyáltalán nem is láttam még pl. cukorbetegeknek való
cukormentes dolgokat. Van gluténmentes, mert az nagyon fontos, még ha tele van
cukorral, akkor is… :D
Ezen kívül, árulnak teljes kiőrlésű lisztet meg hasonlók, de
nem találtam pl. zabpehelylisztet vagy bármilyen más dolgot, amivel a finomlisztet
helyettesíteni lehet. L
Az egyetlen hely, ahol kapni lehet normális diétás dolgokat:
az internet. Csak az meg macerás, mert ha nem vagyok itthon… hová kapom a megrendelésemet?
Rémes.
Bort isznak és vizet prédikálnak ezek is. Hirdetik, hogy
diéta meg egészséges életmód, de fingjuk nincs róla, hogy mi az, máskülönben a
nagyobb boltokban megteremtenék a lehetőséget, hogy egészségesebb
élelmiszereket is lehessen vásárolni. Bár lehetséges, hogy senki sem venné őket…
mert ugyebár az angolok nem főznek! :D Ördögi kör. Rossz helyen vagyok. J
Szóval, egy szó, mint száz, úgy érzem, hogy előbb-utóbb haza
fogunk mi innen menni. Csak az a kérdés, hogy mikor. Mert jó sok pénzt kell még
ahhoz gyűjtenünk, hogy végre újra magyarul beszélhessünk, magyar ételeket
együnk, és visszakapjuk a kis lakásunkat, a barátainkat. S csak reméljük, hogy
addigra otthon is javul a helyzet majd, s nem csak romlik, mint most. L
Következő bejegyzésemig mindenkinek kívánom a legjobbakat,
és sokszor puszilom otthon maradt családtagjaimat, barátaimat! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése