Június és július idő híján sűrítve :)

Szép napot mindenkinek!

A szokásostól eltérően idő szűke miatt kénytelen vagyok összesűríteni a június és július történéseit. Bár azt gondolom, így sem marad ki belőle semmi lényeges, mivel a hónapok sűrűek voltak ugyan, de inkább mentesek minden kifejezetten jó élménytől sajna.

Június első napjai barátnőm elrendezésével teltek. Megérkezett, majd egy ideiglenes elszállásolás után hozzánk került az „én” régi kis szobámba. Eleinte ezt is ideiglenesnek gondoltuk, mert azt szerette volna, hogy a családja is jöjjön utána néhány hét múlva… de sajnos nem kalkuláltam bele „hazugságokat” vagy inkább „titkolózásokat” és egyéb dolgokat, ezért csak telt az idő, telt, és nem tudtam segíteni, hogy a családja is jöhessen. Folyton azon pörgött az agyam, hogy hogyan oldjam meg a helyzetet, az életem már másból sem állt, kizárólag csak munkából és abból, hogy nekik kerestem a lakást. Nem sikerült.

Kilátás a szobánkból jobbra :)

Sajnos beletelt egy hónapba is, mire rájöttem, hogy barátnőm hazudott nekem az anyagi körülményeikről, és nincs pénzük sem a lakásbérleti díj egy részére, sem arra, hogy a családja kiutazzon. Végül is, ha az ember egy baráttól ezt kapja, akkor mit vár egy ellenségtől…? Rá kellett döbbennem, hogy a segítségem fejébe kaptam egy olyan embert, akit már nem is ismertem. Végtére is távol töltöttem már az otthonomtól 8 hónapot, az emberek pedig változhatnak… hát, ő változott is. Számomra úgy tűnik, rossz irányba. Nyilván, ha őt megkérdeznénk a történtekről, másképp látná, hiszen minden éremnek két oldala van. De számomra az egész történet egy nagy csalódás volt.

Igazából nem is kívánom részletezni sem a kijutását, sem a történetet… jelenleg úgy érzem, hogy ami volt, azt lezártam magamban. Most már a párja is kint van, és boldogulnak együtt, ahogy tudnak, de én abban nem kívánok semmilyen szinten részt venni. Minden esetre nagyon tanulságos volt számomra ez a két hónap. Igazából rájöttem, hogy a magyarok egy része miért jön ki, és megy is haza nagyon gyorsan…

Először is, jön az egyik legnagyobb duma, amit a magyar ember általában nem szeret hallani: iszonyú negatív a magyar!!! Bele van már ivódva, hogy neki csak rossz lehet, neki nem sikerül semmi, kétségbeesik, befordul, satöbbi. Na, ez az, amit itt TILOS! Ha valaki nem bírja az egyedül létet, nem bírja a gyűrődést, amivel a kinti élet jár, akkor jobb, ha el sem indul… nincs értelme. Ezt mind lelkileg, mind fizikailag bírni kell, és nekem elhihetitek, nagyon megterhelő!!!

Birkák a munkába vezető úton :)

Másrészt, TILOS elindulni PÉNZ nélkül!!! Még akkor is, ha barátok várnak rád, és még ha szerencséd van, akkor is. Mert az ember sajnos, pénzből él! Ez van.

Harmadrészt, barátaimból kiindulva… mindent egyszerre és most akarnak. Most legyen pénz, most legyen itt a párom, a családom, satöbbi, de most legyen pénz, hogy hazautaljak, most legyen lakás, most legyen minden. Ez nem így működik. Van, akinek hatalmas szerencséje van, igen. DE: itt is ugyanúgy meg kell küzdeni mindenért… nézzétek csak a mi esetünket… hét hónapot vártam a férjemre. Nehéz volt, de végigküzdöttük. Két dolog lehetett a kapcsolat vége: „győzelem vagy halál”. Mi győztünk, mert volt elég akaraterőnk és kitartásunk. Ha valaki ezeknek híján van, ismételten csak azt tudom javasolni, maradjon otthon.

Ez sok szempontból egy szebb és jobb világ. Más gondolkodásmód, talán minőségibb élet, ha a pénzre gondolok. Mégis ugyanúgy vannak hátulütői. És ha valaki nem akar tenni a dolgokért… hogy fejlessze a nyelvtudását, hogy utána járjon dolgoknak, hogy megálljon a lábán, akkor az egész csak sok hűhó semmiért.

És az is őrület, hogy az emberek már mit meg nem képesek tenni azért, hogy kijussanak… hazudni a barátoknak, csak hogy jobb legyen anyagilag… ez meg az otthoni állapotok szégyene is, nemcsak az egyéné.

Az emberek egyszerűen nem számolnak az itteni nehézségekkel. Csak azt látják, hogy úúúúúúú, külföld! Az kell nekem, mert ott sok pénzt lehet keresni. De nem mérlegelnek, nem gondolkodnak előre, hogy mi lesz, ha mindent felégetnek maguk körül, és nem jön be. Tényleg őrültek! Ész nélkül élnek, és nem becsülnek meg semmit, de semmit. Csak az irigység, az a menő. Odasüss, kint van külföldön… ezt meg ezt elért, jól megy neki… csak azzal nem számol semelyik irigy, hogy az a „szerencsétlen” hogyan érte el azt, amije van neki… senki nem látja a küzdelmet, a belefektetett munkát és időt… És még aki látja, mert szemtanúja lehetett, az sem becsüli semmibe… csak neki jó legyen. Az számít, az önös érdek. Pfuj. Ez a mai világ.

Hát, kedves olvasóim, ezen estem én át az elmúlt hónapokban. Ezért tűntem el, s nem volt időm még a blogomra sem. S amilyen megterhelő volt az első 7 hónap lelkileg, úgy az elmúlt 2 is kitett magáért… mert ezeket a dolgokat még nekem is fel kellett dolgoznom. Mindezt úgy, hogy annyi munkánk volt, hogy megesett, hogy pihenő nélkül dolgoztunk végig heteket.

Gyakorlatilag nem sok idő jutott sem magunkra, sem semmilyen szórakozási lehetőségre. Még egy laza sétát sem engedhettünk meg magunknak, mert délutánonként meg már másnapra kellett készülni, bevásárlás, kaja, főzés.

A menő fehércsoki tortám :)))

Júniusban csupán két „boldogság” történt velem… a szülinapom meg hogy szülinapom alkalmából úgy gondoltam, megengedhetem magamnak életem első Nike cipőjét… s így az lett az ajándékom meg a szülinapi tortám, persze… s ebből már következik is egy itteni érdekesség…

Itt csak úgy bemegy az ember az ASDÁba, Morrisonsba, ilyesmi, és leveszi a polcról a szülinapi tortát… na, persze, nem olyan, mint a házilag sütött… leginkább olyan jó tartós tortákat árulnak, mivel előre van dobozolva. Az enyém fehér csokis volt, és olyan tömény fehér csoki íze, hogy egy szelet is bőven sok volt belőle! J De árulnak Hello Kitty-set, Pókemberest, egy csomó félét, még Villám MCQueent és R2D2-t is… eszméletlen!

Na, mindegy, azért az enyém is elég menő volt a HAPPY BIRTHDAY-jel, és ennyi tömény fehér csokit még életemben nem ettem.

Aztán, mint már említettem, ezek itt ünnepelnek folyamatosan. A királynő után jött a foci EB, na, egyből minden tele lett az angol csapat zászlójával… ezt persze, a férjemtől tudom, hogy az azért másmilyen, és nem a hagyományos zászló… 

Mikor az EB elmúlt, akkor pedig jött az Olimpia. S már van jó kis menő Olimpiás poharunk a McDonald’s-ból! Bizony ám!!! Egyet a hotelban talált Józsi, mert az egyik vendég ott hagyta, egyet-egyet meg kaptunk, mert a barátok „meghívtak” mekizni. Na, ilyen aztán magyar honban biztos nincs. :D :D :D

A hotelban is minden az Olimpia jegyében készülődött, új fotót kapott a recepciós pult meg minden… igaz, hogy az Olimpia csak néhány hét, de nekik biztos megérte a felhajtás!  Főleg hogy egy héttel később meg elkezdték „túrni” a szállodát… Egészen felújították, jó randa színekkel és idióta megoldásokkal. Tök jó volt, minden csupa por volt hetekig. Aztán hál’ istennek azt is befejezték, miután lement a legforgalmasabb hónap... így is kell, dömping idején újítani. Azért be kell valljuk, az angol nép is logikás… :D

Végül két hónapnyi csupa meló után sikerült kibuliznom magunknak egy közös pihenő napot Józsival, és akkor végre felkerekedtünk. Már egy hónapja terveztem, hogy elmegyünk a Cadbury World-be, mert nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet. Szóval, csak addig-addig, hogy elértem a célomat. Mint mindig…

Cadbury World :D

Azért nem működött olyan egyszerűen, mert külön időpontot kellett foglalnom oda is, és majdnem sikerült lekésnünk. Ugyanis még itt Bromsgrove-ban akkora dugó volt forgalomelterelés miatt, hogy 40 percet késett a buszunk. De végül mégis csak sikeresen megérkeztünk.

Bár nem ezt vártuk egészen, azért tök érdekes volt. Először hologramos kivetítéssel bemutatták a csokoládé származását, a készítést, hogy honnan is származik ez a Cadbury. Utána pedig volt ilyen kiállítás szerű, és be tudtunk menni a gyárnak egy részére is, bár látni nem sokat láttunk, mert csak a külső csomagoló részt lehetett volna megnézni, ha nem állt volna... Kaptunk ingyen Cadbury csokit, háromból kettő a két legszarabb fajta csokijuk volt… de hát, mindegy. :D

Az én kicsi férjem a sok csoki közt!

S a végén be lehetett ülni olyan kisautóba, mint amik a vidámparkban is vannak, és végigmentünk ilyen kis barlangrendszeren, aminek mesés megoldása volt. Gyerekeknek kiváló, bár mi felnőtt létünkre is nagyon élveztük!

Ezen kívül kis pohárkákba adtak olvasztott csokoládét csokoládé gombokkal, pillecukorral meg ilyesmivel, lehetett választani. Na, abból annyit lehetett volna enni, amennyi belém fér… ha fért volna még több! J

S most pedig a szokásosak:

Időjárás: Folyamatosan azt halljuk otthonról, hogy 40 fok van. Gyertek ide, itt nincs fele se sokszor! :D Kb. kétszer volt másfél hétig nyár, amikor ütötte a 30 fokot a hőmérő, aztán vége. Voltak olyan hetek, mikor folyamatosan esett, megállás nélkül. Viszont gyönyörű szivárványokat láttunk!!! Esett, aztán sütött a nap, nem is egyszer, a táj pedig fantasztikusan szép volt!

Anyucikám otthon falta a dinnyét… itt egy dinnye 1000 Ft-ba kerül, úgyhogy úgy döntöttem, hogy lemondok róla…

Akcióban vettem már epret, fél kilót kb. 600 Ft-ért, azt is meg kell becsülni. Viszont itt a földieper szerintem őszig szezon, mert minél inkább kifelé haladunk a nyárból, annál többször akciózzák le. Szóval, szerintem itt nem májusban érik a földieper, hanem  az itteni „nyár” alatt végig, mert hogy az végig tavasz… hmm…

Viszont főtt kukoricát sem nagyon kell itt enni, mert három csövet lehet kapni 350 Ft-ért. Szóval, inkább kihagyom, azért még annyira nem megy jól. :D

Szivárvány az ablakunkból nézve

Bár azt is be kell vallanom, hogy ez a gyűjtögető életforma nagyon bejön nekem. Otthon még véletlenül se tudtunk volna ennyi pénzt összegyűjteni hosszú évek alatt sem, nemhogy néhány hónap alatt. (Bár keményen meg is kell dolgozni érte!) És otthonról folyamatosan csak a rossz hírek jönnek, még több adó, még több megszorítás, na, meg a hazugságok, hogy jobb lesz, satöbbi. Tudjuk, hogy semmi sem változik. L

Nyelv:

Ahogy teltek a hónapok, úgy gondolkodtam egyre kevesebbet a „fordításon” fejben. Most már nem kell előre kigondolnom angolul, amit mondani akarok, egészen jól megy rutinból is. És ez tök jó! Bár az igazat megvallva saját meglátásom szerint is, a szókincsem elég szegényes ahhoz képest, hogy milyen sokat tudtam és tanultam régen! Egyszerűen csak nem jutnak eszembe a szavak, sajnos.

Lengyel barátaink, főleg Sylwia már frankón tudja mondani, hogy sz*r, p*csába, és hasonló jó kis magyar szavakat… J Na, jó, azért tanítottunk neki mást is, nemcsak ezeket… és természetesen nekünk is megy ám a lengyel káromkodás… amire persze, nem kell büszkének lenni, de néha akkora röhögéssel  vagyunk, hogy csak na! Amikor Sylwia magyarul próbál ezt-azt mondani, az meg határtalanul vicces, valahogy olyan furcsán ejti a szavakat. Amikor meg keverjük az angolt a magyarral meg a lengyellel, az meg aztán az igazán buliiiiii! De ezeket már le sem lehet írni, akkora baromságok születnek! :D

Józsira angolból egyre több dolog ragad. Lassan, de azért halad. Mivel idő nincs, hogy együtt gyakoroljunk, így sajnos csak abból tud tanulni, amit hall. De azért ha néha kézzel-lábbal is, de elboldogul! J

Munka:

Tó alkonyatkor, Upton Warren

Június eleje óta egész sokszor voltam supervisor. Általában 2 napot viszek el hetente. Hogy őszinte legyek, ez a munkakör azért engem nem vág földhöz. Egy húzósabb nap azért kimerítő, de ha általánosságban akarnám jellemezni, akkor azt mondanám rá, hogy unalmas. L Reggel megírom a többieknek a listát, elvégzek némi papírmunkát, utána meg az ő szobáikat ellenőrzöm. Szobáról szobára ugyanazt, mint a takarításnál… csak ott legalább mégis valahogy eltelik az idő. De ezzel a supervisor dologgal nem nagyon. A lábaimat mondjuk, kétszer jobban lejárom, mint mikor takarítok, de ezen kívül számomra ez nem igazán kihívás, arról már nem is beszélve, hogy kevesebbet keresek supervisor órabérrel, mintha szobákat takarítanék… (mivel csak a szülési szabin lévő helyettesének helyettese vagyok.)

Eleinte voltak nehezebb pillanatok, hogy hogyan is csináljam, meg még most is adódnak kérdéses helyzetek, de összességében nem nagy cucc az egész.

A takarítás része pedig… visszanézve a kezdeti nehézségekhez, mikor azt gondoltam, hogy nem tudok egy szobát 15 perc alatt kitakarítani… dehogyneeeem! Már annyira rutinból megy, hogy egy tisztább szoba, ahol nem hagynak rendetlenséget, simán megy 15 perc alatt. Józsi meg úgy pörög, hogy senkit nem raknak hozzá betanulni, nehogy véletlen fellökje. :D :D :D

Más:

Ahogy megérkezett „ide is a jó idő” történt egy érdekesség a szállodában, amit sose gondoltam volna: „Elszaporodtak a kurvák.” Itt nem patkányok vannak, hanem kurvák. :D Minden hétre jutott 1-2, és el sem tudom képzelni, hogy hogyan érheti meg nekik, de valószínűleg jó sokat „kereshetnek”, ha a szállodai szobában is megéri nekik. Minden esetre számomra visszataszító, és sajnos nagyon vigyáznunk kell, nehogy elkapjunk valami fincsi betegséget az ilyen szobákból. L

Viszont ebben a két hónapban Józsi tök szerencsés volt, mert talált egy csomó borravalót is! Volt olyan szobája, ahol külön kis pénztárcába ki volt készítve 10 font! Az azért nem kevés pénz (3500 Ft körül van)! Úgy örült neki, mint egy kisgyerek! J

Megint más:

Szintén tó alkonyatkor csak hajókkal, Upton Warren 

Ugye mivel férjhez mentem, és nevet is változtattam, ezért kellett az új nevemre szóló személyi okmány. Mivel a személyi igazolványomat nem tudtam kicserélni, mert egyrészt arra volt lefoglalva a repülőjegyem visszafelé, másrészt pedig ideiglenes személyivel nem tudtam volna átjönni a határon, ezért igényeltem egy útlevelet az új nevemre. Meg is érkezett a lakcímemre az útlevél, anyukám nagy körút után át is vette, nem volt egyszerű, majd kipostázta nekem elsőbbségi levélként. Hadd ne mondjam, vártam a levelet, vártam. S végül az elsőbbségi levél Magyarországról ide megérkezett 3 és fél hét csúszással!!! Na, ezt nevezem én elsőbbségi levélnek! Úgyhogy a május végén kiküldött útlevelemet megkaptam június közepén! :D

S ez mind semmi! Ha már van új nevem, kértem a cégnél, hogy írják át, illetve írtam az adóhatóságnak a változásokról! A cégnél nem tudták átírni a nevemet, mert állítólag míg az adóév nem ér véget, addig nem tudják megváltoztatni (jövő április)… :D Haha! Ezen kívül az adóhatóságtól még a mai napig semmi válasz nem jött, hogy megkapták a levelemet, vagy valami… azért itt is jó rendszer működik ám! :D

S mivel szemmel láthatólag megint csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, és ismét összegyűlt néhány oldal a bejegyzésemhez, úgy gondolom, legközelebbre is hagyok olvasnivalót. Így most jött el az ideje annak, hogy elköszönjek. És megígérem, hogy megpróbálom felrakni minél hamarabb a következő irományom a legfrissebb gondolatokkal!

Addig is a legjobbakat kívánom mindenkinek! Pusziiiiiiiiiiiiiiiiiiii! :D