Halihó Mindenki!!!
Itt vagyok, már itt vagyok… és elnézést kérek mindazoktól a hűséges
olvasóimtól, akik vártak rám, a következő bejegyzéseimre. Hát, igen, mikor az
ember már nem egyedül van, akkor kicsit nehezebb leülni, és írogatni meg a
netre töltögetni… de a lényeg, hogy újra itt vagyok, és megosztom veletek az
újabb élményeket, eseményeket. Persze-persze, csak sorjában, ahogy már azt
szoktam!
Tehát, májusnál hagytam abba valahol, onnan is folytatom. J
 |
| A reptéren |
A visszaút: Először is, le kell szögeznem, hogy merőben más
volt, mint mikor egyedül kellett visszajönnöm márciusban. Eleve rengeteg csodás
eseményen voltunk túl, az élmények még olyan frissek voltak. Az esküvő után
otthon töltött néhány nap csak úgy elsuhant, és már azt vettem észre, hogy a
vonaton ülünk, aztán újra a repülőn. (Amit megint sikerült fejfájás nélkül
megúsznom…) Nagyon boldog voltam, hogy a férjemmel utazom végre, hogy nem
kellett újra elszakadnunk egymástól, hogy megmutathatom neki azt a világot, amiben
én már 7 hónapja éltem, egyedül. Mégis egy kis darab a szívemből megint otthon
maradt, és minél távolabb kerültünk az otthontól, annál inkább fájt a szívem. S
csak az nyújtott vigaszt, hogy a férjem velem van. És mikor megérkeztünk, a
felhők közül még a nap is kikandikált, és a szokásoshoz képest egész jó idő
volt.
Az „új” lakótársak, a lengyelek, vagyis nekik mi voltunk az
új… szóval, elsőre elég furcsán fogadtak minket. Mondhatni az első néhány
napban csak kerülgették Józsit, nem ismerték, nem tudták hova tenni… mégis
azért egész barátságosak voltak. Persze, később aztán minden jobb lett, kezdték
megismerni, és oldódott a hangulat.
 |
| Coach a reptéren |
Gyors eligazítást kaptunk a szobánkra való tekintettel… mert
ugye így már a kis falatnyi szobám lecserélődött egy nagyobbra, hogy kettőnknek
is elég legyen. Mivel nagy ágyuk nem volt, ezért összetoltak nekünk két kicsit,
amit itt single-nek hívnak. J
Így arra ágyaztunk meg. Aztán ettünk pár falatot, és már aludtunk is.
Másnap már munka volt, Józsinak az első napja. Persze, a
tréner én voltam… ki más?! :D És volt rá 3 napom, hogy betanítsam, mert
vasárnap meg már engem tréningelt Sylwia a supervisorság miatt. J Nem volt gyenge.
Hát, mit mondjak, Józsi tréningje csak névleg volt tréning,
mert egyrészt annyi munka volt, hogy szakadásig lehetett volna csinálni.
Ugyanis az egyik lengyel csaj, Karolina szemét módon nem várt vissza engem szabiról,
hanem kiíratta magát az orvossal, hogy ne kelljen dolgoznia a felmondási
időben. Úgyhogy Sylwiával együtt 4 emberből állt a csapat összesen, amiből egy –
Roxana, a román csajszi – nem rég tanult be, szóval esélytelen volt túl sokat
várni tőle.
 |
| Ikerágyas szoba :) |
Másrészt meg szerencsére nem volt szükség arra, hogy
Józsinak a szájába rágjam a dolgokat. Nagyon vágta a témát, szóval, megmutattam
neki az első nap tréningen, hogy mit kell csinálni, és nap végén már egyedül is
dolgozott. Másnap meg már 10 szobát kitakarított teljesen egyedül, a harmadik
napon meg már 15 szobája volt, és kiváló munkát végzett. :D Ráadásul teljesen
beleszeretett a melóba, nagyon tetszett neki.
Vasárnap pedig én következtem. Villámtréning… eredetileg 3
nap lett volna, de nekem csak 2 jutott, s a harmadikon már élesben nyomtam. J Fantasztikus érzés,
mikor valaki így megbízik bennem, hogy egyszerűen csak tudja, hogy meg tudom
csinálni, és rám hagyja a dolgokat… de azért nem ment ez olyan zökkenőmentesen…
az első néhány alkalommal volt, hogy a telefon után nyúltam tanácsért, s hívtam
Sylwiát, hogy meg mint legyen, hogy jó legyen… hát, igen. Amúgy meg ez a
supervisor dolog számomra elég unalmasnak bizonyult, főleg olyan napokon, mikor
kevesebb volt az ellenőrizni való… J
Sajnos, ez vagyok én… nem tudok semmit tenni.
Egyetlen dologgal gyűlt meg a bajom, illetve, nemcsak nekem,
és nem is dolog volt igazából… a román csajjal, Roxanával. Kiderült a csajról,
hogy hazudik, és van, hogy nem takarítja ki a szobákat meg ilyesmi, úgyhogy őt
triplán kellett ellenőrizni… s amúgy is, mert a munkája egy kalap sz*r volt.
Majd rövid úton „eltávolította” Sylwia, mikor már túl sok balhét halmozott fel
egymás után.
Így tehát a nyár kezdetén megint emberhiány keletkezett… hmm…
s a következő heteim azzal teltek, hogy az egyik barátnőmet kihozzam dolgozni.
Gondoltam, miért ne segítenék…
 |
| Utcarészlet tőlünk egy saroknyira |
Eközben Józsival persze, próbáltunk kialakítani megint egy
életet magunknak. Megmutattam neki a boltokat, a buszközlekedést a munkahelyre,
együtt mentünk bevásárolni, vééééééégreeee!!! Felhőtlen napok voltak tele
energiával, boldogsággal. A napok csak úgy peregtek, nem is éreztem, hogy már
két hét is eltelt.
Józsi a csapatba és az itthoni életbe is szerencsésen
beilleszkedett, sőt a lengyelek kifejezetten megkedvelték, és már nem voltak
vele olyan hűvösek, mint az elején. Hirtelen ő lett mindenki bohóca,
egyfolytában nevettünk valami bolondozásán. S eközben rengeteget dolgozott,
gyakran még felettünk is teljesített, akik több hónapja itt dolgoznak. Én pedig
kimondhatatlanul büszke vagyok rá.
S most pedig az „érdekességek”, ahogy az már lenni szokott:
Nyelv: Saját magamon is teljesen megdöbbentem, mert mikor
márciusban visszajöttem, alig tudtam nyögni valamit angolul, pedig akkor csak 1
hetet töltöttem otthon. Most 2 hét volt, és mikor visszajöttünk, ugyanúgy
értettem mindent, és ugyanúgy tudtam válaszolni, mint mielőtt hazamentem.
Tehát, azt gondolom, hogy kezdek elég jól belejönni, és már nem okoz nehézséget
a váltás sem, ha fordítanom kell vagy bármi. Józsi eddig nagyon jól elboldogult…
ha ismerte a szavakat, használta, ha nem, akkor beszélt magyarul, és mutogatott…
elég mókás amúgy, de már Sylwia több magyar szót is tud, úgyhogy simán
elboldogulnak akkor is, ha én pihenős vagyok… :D
Időjárás: Elég mókás volt, hogy eljöttünk otthonról, akkor
ott éppen borongós esős idő volt, megérkeztünk ide, sütött a nap, majd itt is
borongós idő lett… s utána másfél hétig itt kánikula volt, míg otthon majd
megfagytatok… :D Anya mesélte, hogy még be is akartak gyújtani vagy mi, mert úgy
fáztak… mi meg nem győztünk vetkőzni, mert május utolsó másfél hetében több
mint 30 fok volt. J
Persze, most megint borongós, esős lett az idő… ez Anglia.
 |
| Fák a szálloda mögött |
Kaják szempontjából, mióta Józsi itt van, igyekszünk a
lehető legtöbbet főzni, főleg magyar jellegű ételeket. Persze, semmi sem
ugyanolyan. Amire eléggé rákapott, az az angol kolbász… aminek ugye se íze, se
semmi… na, azért ez túlzás, van azért egy kevés íze, csak merőben más, mint
otthon. Hát, angol… :D Megkóstoltattam vele a sült babot, de az nem ízlett neki…
viszont issza a teát ész nélkül… tejjel… Azt mondja, hogy finom. És valóban. Az itteni
tea és tej egészen más, mint az otthoni. Én kipróbáltam otthon a teát tejjel,
és nem igazán nyerte el a tetszésemet. De itt egészen más íze van. Igaz, hogy
itt a tej, az tényleg tej, még a zsírmentesebb is. Tej íze van, és rá is van
írva, hogy tartalmaz Calciumot!!! Mint régen otthon, mikor még nem vizezték fel…
J
 |
| Csirkepörkölt... azért nem adjuk fel... :D |
Viszont a teájuk sokkal erősebb, mint a miénk, és simán fel
lehet tőle ébredni, sőt este nem érdemes teázni, mert nem lehet tőle aludni.
Ezért teáznak ezek állandóan. J
És nagyon érdekes, hogy ezeknek a leggyengébb kávé is
borzasztó erős. Mi magyarok az ilyen szutyok kavarós kávékat, amit ezek isznak,
úgy innánk, mint a vizet. Itt meg a kedves vendég több tejet meg cukrot kér,
mert uramisten, nagyon erős… :D
 |
| A szomszéd nagy dög macskája :)) |
A legújabb, amit meg még sosem láttam, hogy pizsamában ment
egy család reggelizni a gyorsétterembe, ráadásul papucsban, mezítláb! Először
jól kikerekedett a szemem, hogy biztosan jól látok-e. Majd Sylwia közölte
velem, hogy mit vagyok meglepődve, ez itt teljesen normális. Na, hát, ízlések
és pofonok… azért én nem fogok pizsiben mászkálni az utcán. :D
Egyébként nem tudom, hogy csak ez az év van tele mindenféle
ünneplésekkel, vagy minden évük ilyen, de ezek egyfolytában ünnepelnek valamit.
Most például a következő a királynő uralkodásának jubileuma. Minden ezzel van
tele. És állítólag június 5-én mindenhol nagy parádék lesznek, sőt nemzeti
pihenőnappá tették, vagyis bank holiday lesz. Annyira be vannak sózva, hogy
mindenhol angol zászlót lehet látni. A házakon, a kertekben, az autókon, a
boltok tele vannak zászlókkal, és a királyi család fényképeivel ellátott
tárgyakkal. Nem gyenge. Iszonyú nagy őrület van, és gondolom, ez megmutatkozik
majd a szállodában is. Majd meglátjuk… a júniusi élményekben… :D
Addig is mindenkinek csodás napokat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése