A karácsony előtti őrület és még sok más... :D

Hali mindenkinek!

December közepe…

Radisson Blue Szálloda

Mivel mindenkit mindig az időjárás érdekel elsősorban… bár nem értem, miért számít ilyen nagyon… szóval. Hallottam, hogy otthon k. hideg van. Itt nem. Bocsi. :D Elkezdett hideg lenni, de dec. 10-én szántam el magam először arra, hogy na, akkor nagykabát és kesztyű. Dec. 13-án volt az első nagyobb fagy. Tartott ez a dolog kb. 2-3 napig, azóta semmi. Várom a fejleményeket… itt amúgy minden délelőtt süt a nap… csak a délelőttökről tudok nyilatkozni, mert déltől este 10-ig a raktárban vagyok. :))

A karácsonyi hajtásban iszonyat sok a meló. Heti 7 napból 6-ot dolgozom, napi 10 órában. Jó túlóra pénzért… Szóval, megyek, és csinálom. Ez itt olyan összeg, amit nem lehet visszautasítani… Ez van. Amúgy is olyan sok dolgom van itthon… az üres lakás vár, és egész nap egyedül lennék. Tehát, nincs is jobb dolgom. Bár néha már bazi fáradt vagyok. De kárpótol az összeg a bankszámlámon.

Viszont örömhír, hogy az én kicsi párommal együtt karácsonyozunk!!!!!  Megrendeltük neki a repjegyet, és lerendeltem neki a buszjegyet is London és Birmingham között. Elég macerásan mennek itt ezek a jegyrendelések, amúgy. Ha  az ember spórolni akar, márpedig naná, hogy akar… akkor neten kell mindent intézni. Az meg úgy működik, hogy az ember lerendeli a jegyet online, aztán meg kap az emiljére igazolást, és mindent úgy kell kinyomtatni magának. A beszállókártyát, a buszjegyet, mindent. Szóval, nem gyenge. Persze, másodjára már biztos rutinból megy majd, de így elsőre elég zavarosnak tűnik.

Tehát, nagy az öröm. Már nagyon, de nagyon várom. Bár azt nem tudom, mennyit kell dolgoznom, meg ilyesmi. De hogy ő lesz nekem a legszebb karácsonyi ajándék, az tuti biztos. Innen még egy hét van hátra, hogy végre újra lássam. :))) És nagyon boldog vagyok!!!

Annál is inkább kínoz a hiánya, mert így 2 és fél hónap távolságában már igencsak apadnak az élmények. Ez egyrészt azért van, mert mint említettem, annyi meló van, hogy szinte már csak dolgozom, eszem pár falatot, és alszom. Ennyiben ki is merült a tevékenységem.  Józsival alig tudok már beszélni, és ez nagyon gáz. Igazából jelenleg mindenkitől el vagyok szigetelve így. Az otthoniakkal a kommunikáció most nulla. És mindenkinek csak azt tudom írni, hogy ne haragudjon, de… dolgozom, és ne veszítsenek el.

Így,hogy gyakorlatilag látástól mikulásig dolgozom, az élmények is apadnak. Most kizárólag csak dolgozni mozdulok ki a lakásból, és így elég nehéz a munkán kívül bármiről mesélni. De persze, ha nem történnének velem így is kalandok, akkor nem is én lennék. Úgyhogy azért mesélnivalóm most is akad… szóval, jöjjenek a sztorik, és néhány érdekesség…

Hihetetlen, hogy utólag az ember milyen jót tud mosolyogni a balgaságain, de miből tanuljon az ember, ha nem ezekből.

The Birmingham Royal Ballet

Még a hónap elején elmentem bevásárolni. Gondoltam veszek egy kis nasit is. Persze, a kedvenc, Tesco Extra… :)) Ki voltak rakva az akciós chipsek, én meg megláttam. Gondoltam, miért ne. Tétováztam, hogy milyet is vegyek. Volt ott egy szép zöld zacskós, ráírva, hogy vinegar. Nem tudtam, hogy mit jelent a szó, gondoltam, ha ilyen szép ZÖLD a zacsija, akkor biztosan valami zöldfűszeres vagy zöldhagymás… Nah, persze. Az angoloknál ilyen logika nincs, csak úgy közlöm… Nem is értem magamat sem, hogy ezt hogy is gondoltam.  Hazaértem, felbontottam a zacsit, majszoltam, majszoltam a chipset. Olyan furcsa íze volt. Elsőre, mintha avas lett volna, vagy nem is tudom. Hát, igen. Nem csúszott valami jól, de azért eszegettem. Fél óra után kb. rájöttem, hogy ECETES ízesítésű. Majd megnéztem a szótárban, hogy mi is az a vinegar… VINEGAR=ECET. Asszem, egy életre megjegyeztem, hogy ezt jelenti!!!! De hogy a büdös életbe többet nem veszek vinegáros cuccot, az biztos!!!

Mellesleg, rájöttem arra is, hogy a Worcester szószban is ECET van. Ezeknek ez mániájuk. Tanultunk régen angolórán a Worcester szószról, de hogy mi van benne, arról nem.  Vettem perecet, Worcester szószos ízesítéssel… hát, úgy jártam vele, mint a chipssel… mondanom sem kell.

Bank of China... azért ide is betelepültek :D

Igen, történnek ’kisebb’ bakik. Főleg, mikor a nagy hajtásban az ember szeretne egy kicsit lazítani… :D És ehhez kapcsolódik a következő ’kalandom’. Így utólag már nagyon vicces… de akkor…

Tehát, az egyik ilyen 6-os hetem után gondoltam, tartok egy wellness napot. 5 napot úgy dolgoztam le, hogy full beteg voltam, majd meghaltam. Elterveztem, hogy reggel elmegyek vásárolni, veszek valami forró italt, főzök rakott krumplit, végre valami normális kaját!!! Nem pedig félkész vackokat. Utána meg beleülök egy kád forró vízbe, és relax. Ahammm, na persze.

Elkészülődtem, hogy indulok, előkészítettem a bicajom, meg minden. Becsuktam magam mögött az ajtót, és be akartam zárni a rácsot az ajtó előtt… Matatok a zsebemben… nincs a kulcs. Baasszuuus. Kizártam magam a lakásból… mert itt ugye olyan ajtók vannak, hogy gombbal nyílik, és ha egyszer becsukja az ember, akkor kívülről már nem lehet kinyitni. Na, igen. Mi tévő legyek? Be kellett mennem a céghez, hogy elkérjem a lakótársaktól a kulcsot. Meg is történt. Hazajöttem, magamhoz vettem a saját kulcsomat, elmentem bevásárolni. Minden rendben is volt. Feltettem a krumplit főni, gondoltam, amíg fürdök, addig megfő a krumpli, úgyhogy kinyitottam a csapot a kádban, hogy majd addig megfürdök. Igen ám, de közben csengettek. A postás volt, az egyik lakótársamnak hozott csomagot. Alá kellett írni, de a rácson kívül állt meg a hapi, úgyhogy kijjebb léptem az ajtón, hogy aláírjam az átvételi akármit. Ebben a pillanatban a huzat becsapta az ajtót, én meg kívülragadtam… Szóval, másodjára is kizártam magam. Mondtam a postásnak, hogy mi van. Meg hogy folyik a kádba a víz, és a telefonom, a kulcsom a lakásban van. De amúgy se tudnék segítséget kérni senkitől, mert a lakótársak dolgoznak, és a kulcsuk is nálam van… bent a lakásban… :D

A postás elkezdett fel-alá mászkálni ötletért… mire eszembe jutott, hogy éppen szellőztettem a lakást, tehát az ablakok nyitva vannak. Erre a hős postás, hogy majd ő bemászik. Az első emeleten lakunk, szerencsére nem túl magasan. Volt kint egy szutyok műanyag asztal, arra felállt. Én a lábát tartottam meg toltam felfelé, ő meg kapaszkodott, hogy fel tudja magát húzni… nagyon durva volt. Végül a nap hőse lett. Bemászott a szobám ablakán, és kinyitotta nekem az ajtót.  Bekukkantott a fürdőszobába, és elkezdi: ’És a fürdővíz is pont kész lett!’ És mosolygott… Én meg nem győztem neki megköszönni.

A tanulság az volt, hogy azóta nem lépek kívül az ajtón egy centire sem KULCS NÉLKÜL!!! :D

Aztán mondjuk jót röhögtem az egész szituáción. Szegény postás. Gondolom, mikor hazament, jól elmesélte a feleségének, hogy képzeld, asszony, ma volt egy hülye picsa…. :D:D:D De akkor nagyon nem volt vicces. És ráadásul egy szál pólóban voltam, és rohadtul fújt a szél. Szóval, a megfázásom tetejébe még rohangáltam a hideg szélben kint a ház előtt.

Munkahely:

Ahogy telnek a napok meg a hetek, egyre több mindent megismerek, és egyre több mindenkit. Már egészen megszoktam mindent. Még az emberkék dumáját is. A lengyel melósokkal még mindig problémáim vannak. Egyszerűen nem értem, amit mondanak. A főnökök elég jól beszélnek, de a melósok katasztrófák. A nyelvtani tudásuk az nagyon durva. Alapvető nyelvtani szerkezetekhez fingjuk nincs, nemhogy durvábbakat mondjanak. Képtelenek használni egy sima múlt időt, nemhogy majd egy összetettebb dolgot. Amúgy ez általánosságban elterjedt, hogy ilyen szedett-vedett angolt használnak. Mármint, nem az angolok körében persze… hanem az ilyen vendégmunkások közt.

Nekem még mindig a szókincsemmel és a folyamatossággal van a gond. Sokszor túl sokat gondolkodok rajta, hogy mit is kéne mondanom. Nekem a nyelvtannal nincs baj, az jön magától. De vannak olyan alapvető szavak és kifejezések, amiket nem tudok. Mert nem is tanították. A suliban mindent megtanítanak, kivéve a lényeget, a MINDENNAPI KOMMUNIKÁCIÓT. Köszönjük szépen…

Nem baj, majd valahogy képzem magam… Ez van.

Amúgy kérdezgetem itt az embereket, hogy meddig akarnak maradni, hogy tervezik meg ilyesmi. Nemcsak magyarokat, lengyeleket is. Vannak, akik már kint vannak 6-8 hónapja… és nem is óhajtanak hazamenni. Aztán van olyan, aki 1-2 évre tervez, netán 5-re, de nem többre. Magyarok közt az általános, hogy a hitelük miatt vannak itt. Néhány kivétel akad. Ez az otthoni helyzetre nézve elég szégyen. De azért vannak olyanok is, akiknek nincs hitelük… akad néhány… és ők vagy azért jöttek, hogy suli miatt nyelvet tanuljanak, vagy mert van diplomájuk, de nem veszik fel őket, mert nincs használható nyelvtudásuk, vagy van diplomájuk, de nem veszik fel őket, mert nincs gyakorlatuk… nagyon durva. Magyarország szégyene ez az egész. És még ezek akarják bevezetni azt, hogy aki lelép otthonról, fizesse ki a diplomáját, vagy dolgozzon otthon megszabott ideig. Hogyan??? Mikor fel se veszik, hiába van diplomája??? Uhhh. Na, mindegy. Nem is spanolom magam ezen a szaron.

Csak reménykedek benne, hogy ez majd csak a jövőben lesz érvényes max, és aki elkezdte, annak már hagyják befejezni, és nem hoznak időközben olyan döntést, hogy majd itt abba kelljen hagynom nekem is… Mert nekem azért az a diploma nem ér annyit… bocsi. Csak azért, mert az otthoni körülmények külföldre kényszerítettek. Akkor inkább tanulok itt valamit. És az viszont többet ér majd, és szélesebb körben elfogadják…

Amúgy a magyarok felfogása itt rosszabb, mint otthon. Az ember azt gondolná, hogy ide talán olyan emberek jönnek ki, akikben van egy kis spiritusz. De nem. Hogy otthon ölik egymást az emberek a munkahelyért, és a több fizetésért, talán jobban érthető. Mivel nagyon szar az otthoni légkör. De hogy itt is???

Mindig az jön le nekem, hogy ezeknek semmi nem elég… Ha az ember csak egy átlagfizetést kap, akkor is az otthoninak többszörösét keresheti. Vegyünk csak egy szerencsétlen minimálbérest… Egy csomót dolgozik durván kevés pénzért… Kap szegény 65 ezret…  Itt meg a minimálbér saccperkábé 310 ezerre jön ki. És ez itt ezeknek nem elég…

Azt bevallom, hogy rengeteg pénzbe kerül az albérlet. Azon sokat lehetne spórolni, és lehet is. Csak most én is kivárok. Ami most van, jó az kezdésnek. Bár drága. Viszont kényelmesebb, mert nem egy tömegszállás. De még így, egy drágább szállással is röhögve ki lehet jönni abból, amit az ember keres, pedig rengeteg a hitelem… És mégis ilyenek itt is az emberek. Ölik egymást, fukarak, pénzéhesek, még többet, ez sem elég. Undorító számomra.

A munkamorálról már nem is beszélve. Még több pénzt még kevesebb munkáért. És sokszor be tudnék nekik mosni. És csak arra gondolok, hogy nem dolgoztak ők még szar helyen!!! Hogy elvinném őket arra a helyre, ahonnan én jöttem. És akkor majd mondhatnák, hogy szar munkahely. És hogy szar fizetés. Egyszerűen elfelejtik azt, hogy otthon mi van. Hogy otthon mennyit kell dolgozni mennyi pénzért. Elfelejtik, hogy honnan jöttek. Vagy egyszerűen csak nem volt elég szar nekik otthon… :D Bevinném őket a gyárba, egy hetet nem bírna ki némelyik, nemhogy 6 évet… meg még többet!!!

Az biztos, hogy én inkább egy olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol nincs, vagy csak limitált számú magyar van, és lengyelek se nagyon. Mert itt a nyelvet nem nagyon lehet tanulni, mert mindenki a saját nyelvén beszél sajnos. Ha meg angolul, akkor alig lehet érteni, nemhogy tanulni belőle.

Arról nem beszélve, hogy itt be vannak savanyodva az emberek. Még a lengyelekkel jobban lehet hülyéskedni meg nevetni… de a magyarokkal… folyton a pénzről beszélnek meg a munkáról. És nekem nagyon hiányzik a nevetés!!! És egy jó csapat. Nem egy ilyen pénzéhes léhűtő banda. Mert lógni azt aztán nagyon tudnak ám!!! És leginkább a férfiak… tisztelet a kivételnek.

Egyébként januártól másik városba költözik a raktár, és várjuk, hogy vigyenek minket. Fel kellett iratkozni egy listára azoknak az embereknek, akik menni akarnak. Hát, feliratkoztam. J

Most hogy így én is ’kipanaszkodtam’ magam, be is fejezem az erre az időszakra szánt memoáromat. De nem kell megijedni… folytatom majd egy másikkal. :D Hátha lesznek megint fincsi történetek, és élmények…

Mindenkinek szép napokat, és békés, szép ünnepet kívánok!!!