A novemberi hónap (11.11.07-11.30)

Hi Everybody,

Csak így angolosan. Én nem angolosan távozom, hanem angolosan köszönök. :D Szóval, ez már a harmadik bejegyzésem lesz. Rohan az idő. És szerintem novemberben már nem is kívánok több bejegyzést írni. Hacsak nem történik valami rendkívüli.

Nah, szóval, november második hetében megint történtek velem az események. Először is, az NI számomat két héttel az interjú után ígérték, ehhez képest megkaptam már 9-én. Szóval, jó gyorsak voltak. És nagyon örültem.

(Közben rakok fel képeket is, mindenfélét.)

A pöpec kis bicóm

A másik, ami történt velem, az pedig a bicajom. Felnéztem a netre, az apróhirdetések közé, és keresgéltem használt bicajok után, hogy valamit találok-e olcsón. Először e-bayen akartam venni, vagy ilyesmi, de utána megláttam a gumtreen egy tök jó kis bicajt. Persze, míg ezt megtaláltam vagy két hetembe telt. Nah, mindegy, ledumáltam sms-ben a tulajjal, hogy megnézem, és Birminghamen belül 26 percig kellett utaznom a busszal, mire odaértem. Tök frankó kis bicaj, 2 éves, alig használt. Azzal is jöttem haza... hát, egy élmény volt. Először is, a fazon nem tudta feljebb emelni az ülését, mert nem volt hozzá szerszáma. Szóval, egy full alacsony ülésű bicajon kellett hazatekernem úgy, hogy egy hónapja bicikliztem, ráadásul olyan kemény volt az ülés, mint állat. Másfél óra alatt értem haza. Estére bedagadt a seggem, hogy nem bírtam még a székre se leülni. Kizárólag a puha ágyam jöhetett szóba. :D Persze, másnap feljebb akartam venni az ülést, hogy ne legyen olyan kényelmetlen, és ismerek az erdingtoni részen egy barkácsbolt szerűséget. Gondoltam, bemegyek oda valami szerszámért. Tök rendes volt a csóka, mert addig kereste nekem a szerszámot, míg nem talált hozzá, és még feljebb is emelte az ülésemet. És csak azt a szerszámot kellett megvennem, ami jó volt a bicajhoz. Mellesleg imbuszkulccsal lehet az ülést feljebb emelni, nem csavarkulccsal...

De akkora öröm volt, hogy végre nem kellett legyalogolnom a napi 10 kilométeremet!!! Azóta is bicajjal járok, szinte már mindenhová. A Tescóba is bevásárolni, bár az macerás, mert kosaram nincs, és a nejlonszatyrokat fel kell aggatni a kormányra... :(

A Tesco Extra fél órányira

Amúgy halál durva itt bicajjal közlekedni. Itt nem jöhet szóba más, csakis váltós bicikli, mivel olyan emelkedők vannak, hogy van olyan, mikor csak 1-esben tudok hazajönni... Mellesleg, itt nem büntetnek meg, ha az ember a járdán biciklizik, és az úton nem is nagyon láttam kerékpárost. Egyetlen egy útszakasz van, ahol az úton szoktam menni, ott nincs túl nagy forgalom. Viszont, mint mindenütt, van több körforgalom is, és azokat utálom. Nagyon vigyázni kell. Ott is van, hogy bemegyek a járdára. A járdán meg a gyalogosok simán elengedik a biciklist, nem gyenge, és még elnézést is kérnek, hogy elállták az utat!!! Pedig a járda, az a gyalogosoké... vagy mi...
Apropó, nejlonszatyor. Itt a Tescóban INGYEN adják a nejlonszatyrot, sőt van olyan pénztáros, aki még bele is pakol ezt-azt a vásárlónak. Illetve, vannak olyan kisebb boltok, ahol mindent elpakolnak a vásárlónak, nemcsak a szatyrot adják ingyen... :D

További érdekességek, amik így hirtelen MOST eszembe jutottak:
A Lidlben minden ugyanúgy van, mint otthon, de nem árulják pont ugyanazokat a termékeket. Vannak olyanok, amiket otthon is lehet kapni meg itt is, de van amit otthon igen, de sajnos itt nem. :( Pl. ugyanúgy lehet kapni a kedvenc joghurtomat... :D
A budipapír mindenütt baromi drága, szóval... hmmmm... nem érdemes... :D
Vannak termékek, amik ugyanazok a termékek, mint otthon, csak máshogy van a nevük. Pl. az Elséve sampon itt Elvive, az Axe dezodor meg Lynx.
Olcsón, kb. 500Ft-ért láttam olívaolajat, és isteni finom, vastag tésztájú fagyasztott pizzát lehet kapni 350 Ft-ért. Ásványvizet nem érdemes venni, mert rohadt drága.
Disznóhúst sem érdemes. Na, nem az ára miatt, hanem az íze miatt. Vettem pár szelet húst, hogy kirántom. Ki is rántottam, és sajnos enyhén hal íze volt. A csirkének csirkeíze, a marhának marhaíze van, de nem tudom, hogy a disznó miért selejtes. Majd megpróbálok venni valami más részét, és máshogy elkészíteni, hátha nem lesz halíze... :)

Angol panel

Az Extrában isteni sütiket lehet kapni, és mondtam, hogy míg végig nem kóstolom az összeset, addig nem megyek haza! Olyan ínycsiklandóan néznek ki, hogy álltam a hűtő előtt, és csorgott a nyálam. Répatortát már ettem, meg ilyen krémes piskótatekercset, meg almás pitét. Ezek mind isteni finomak. De az tuti, hogy mindent végig fogok kóstolni. És egész jó árban vannak ezek.
Vannak olyan üzletek, ahol 1 fontért (350Ft) lehet kapni sültkrumplit halpogácsával vagy kebabot (hús, krumpli, saláta). Ezek nem túl nagy adag gyorskaják, de én fullosan jóllakok vele. Nyilván egy férfinak kevés lenne, de egy ilyen kisétkű csaj, mint én, simán jóllakik.
További érdekes dolog, persze, csak nekünk, hogy itt a boltokban ki vannak rakva az alapvető gyógyszerek, bemegy az ember, leveszi a polcról, és kifizeti. Ilyenek a fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentő krémek, köhögéscsillapítók, szopogatótabletták, mindenféle vitamin meg még sorolhatnám.

Írtam már korábban a busszal történő utazásról. És elfelejtettem megemlíteni egy 'érdekességet'. A buszon a jegykiadó automata automatikus, bedobja az ember az 1.8 fontot egy gépbe, és úgy ad jegyet. Na, már most az a szutyok gép nem ad vissza, szóval, ha mondjuk 2 fontosa van az embernek, és bedobja, akkor annyiba került neki a jegy, mert nem fog visszaadni. Szóval, a tanulság: Angliában mindig legyen nálad apró!!! :))

A piros busz :))

Ja, igen, és ültem már olyan piros emeletes buszon, csak mivel sose utaztam rajta elég sokáig, csak a földszinten ültem eddig. De ha egyszer sikerül hosszabb távon ülni rajta, akkor majd felülök az emeletre is. :))

Itt nagyon fontos dolog az átalakító, erre már az első perctől rájön az ember, mivel nem tud a konnektorba bedugni semmit, amit magával hozott... :D hacsak nem volt előrelátó, és hozott magával alapból átalakítót... :))

A Freemail szolgáltatás, mint olyan, itt használhatatlan kb. Már az oldal is vagy nem jön be, vagy alig tölt be. Ez a két lehetőség van. Ha meg bejön, akkor ember legyen a talpán, aki azon e-mailt ír. Egy borzalom... Szóval, dobjátok el... :D
Amúgy itt divat, hogy futárral rendelnek az emberek. Itt a Tescóból, Asdából, ilyen nagy áruházakból online felületről meg lehet rendelni mindent. 1-2 nap alatt kiszállítják, és nem kell cipekedni... :)

Ami szörnyű, hogy itt a munkahelyen állandóan kb. 5 számot hallgatunk a rádióban felváltva. Azért ez napi 10 órában egy pöttyet gáz. A múltkor már szó szerint émelyegtem, mikor meghallottam az egyiket. Mondtam, ha még egyszer meg kell hallgatni, akkor rosszul leszek. Persze, aztán próbáljuk elviccelni a munkatársakkal, de ez iszonyat. Kipécéznek pár számot, ami menő, nekik az a sláger, és egész nap azt nyomják. De egész nap!!! :(((((((( Viszont bejön neten a Rádió88 meg a Rádió1 meg a NeoFm is... :D

Amúgy tévém az nincs, bár néha hiányzik, mert vannak olyan műsorok, amiből nagyon sokat lehetne tanulni. Pl. Legyen Ön is milliomos meg ilyenek. De van itt egy adok-veszek szerű üzlet, ahol mindenféle bútort, műszaki cikket meg ilyesmit lehet kapni, és tök jó állapotban vannak. És láttam kis tévét 8 fontért (2800 Ft). Tényleg nagyon pici, de gondolkodom rajta. Nem tudom, hogy kábel nélkül lehet-e itt fogni valami adót...mert ha nem, akkor nincs értelme. De annyira részletkérdés, hogy ezzel még nem foglalkoztam. Meg hát, nem is érek rá igazán tévézni, csak ebben a három nap szünetben, ha épp nem foglalom el magam valami mással... :))

A munkahelyen az új műszakban meg tök rendesek a főnökök. Sokkal rendesebbek, mint a másikban voltak. Lassan hozzászokok az ő beszédjükhöz is. Bár még mindig van egy pár ember, akit az istenért se értek. A teljesítményem azóta már 95%-on is volt úgy, hogy a pickerek folyamatosan elcseszik a rendeléseket, és nekünk, csomagolóknak kell szenvedni velük, kiválogatni, meg minden.

Nézz jobbra, nézz balra! Ha elfelejtenéd, hogy  Angliában vagy!

A munkahelyen egyébként elég nagy a szigor biztonsági szempontból. A láthatósági mellény, az acélbetétes bakancs meg a munkáskesztyű ugyebár alap, de pl. mindenki kapott belépőkártyát, mikor megérkeztünk. És mikor az ember bemegy dolgozni, akkor a belépőkártyával lép be, és ha elkésik, még ha 2 percet is, akkor levonás lesz a fizetéséből!!! Ezen kívül, műszak végén egyesével mindenkit leellenőriznek, át kell jönni a fémdetektoros kapun, és nem lehet bevinni kaját csak átlátszó dobozban, vagy átlátszó zacskóban. Valamint semmilyen kozmetikai terméket, ékszert tilos bevinni, még papírzsebkendőt sem lehet, mert ilyenekkel dolgozunk, és így elkerülik, hogy lopjunk, vagy akár ránk fogják, hogy loptunk. Úgyhogy ezek után mindenki döntse el magának, hogy mi a szigor... :)
A higiéniára eléggé odafigyelnek. Nekem nagy durranás a V&B után, hogy itt óránként ellenőrzik és fertőtlenítik a WC-ket, és hogy van mindig szappan és még kézszárító is. De még az étkezőben is van kézfertőtlenítő folyadék...

Sajnos szükségem volt lúdtalpbetétre, mivel kacsalábam van, ahogy Józsi mondaná... :D Nah, de már ha lúdtalpbetétet küldött, akkor megkértem, hogy küldjön már jó kis magyaros fűszert meg pöpec kis májkrémet meg piros paprikát, mert azt itt nem lehet normálisat kapni. Hát, csomagot küldeni azt nem érdemes! Ez egy majdnem 3 kilós csomag volt, és 10 ezerbe került kiküldenie. Szóval, vagy mindent ki kell hozni előrelátóan, amit csak lehet, vagy pedig amikor hazalátogat az ember, akkor hozni megint magával. De én ezt szégyennek tartom, hogy ennyibe kerül a postai szolgáltatás. :((

Kb. 6 hétnyi angliai élet után bátran tudom azt mondani, hogy az otthoni angol oktatás egy kalap sz*rt se ér. Ugyanis, ha ide kijön az ember itt hallani és beszélni kell. Otthon frankón nem hallás és beszédcentrikus az oktatás, nem is értem minek kérnek min. középfokú nyelvvizsgát, nincs értelme, én az enyémmel kitörölhetem...
De az a szitu tök mókás, mikor elkezd egy magyar angolul beszélni. Mert hát, ugye mi a saját nyelvünkön is sokkal lassabban beszélünk, mint az angolok. Hát, még ha angolul akarunk megszólalni... először is átgondoljuk, mit akarunk mondani. Ezek meg lesik-várják, hogy mit akar az ember mondani. Egyik-másikon szinte látszik a feszültség, hogy bakker, mikor nyögi már ki!!! Én ezeket a szitukat mindig megmosolygom utólag. :)))

Hirdetőoszlop a belvárosban

Akik nagyon brutálisan beszélik az angolt, azok a szlovákok meg a lengyelek. Egy katasztrófa. Nah, hát, aki azokat érti, némelyiket, az nagyon tud!!! Olyan akcentusuk van, hogy ihaj! De rajtuk kívül még a négereknek van olyan pörgős nyelvük, hogy még el se kezdte mondani, de már vége van... :))) Kajakra nagyon durva.

Apropó, négerek. Ha ezt a bejegyzést olvassa valami illetékes, (fogja tudni magáról, hogy őrá gondolok...!!!), akkor neki írom: igen, vannak négerek. Nagyon rondák, semmi szép nincs bennük számomra. Viszont nagyon rendesek. Csupán egy olyannal találkoztam eddig, aki lógós volt. A többi mind segítőkész, mosolygós és szorgalmas.

Az időjárás még mindig nincs olyan hideg, mint otthon lenne. Simán eljárok még mindig a kis átmeneti kabátomban, bár kicsit hűvösebbek már a napok. Kesztyű az kell a biciklire, de még nem kellett harisnyát vennem a farmer alá, és egyáltalán nem fáztam. Pedig nálam az nagy szó. Mindenki az esőt kérdezgeti, de itt nagyon nem esik eső. Tegnap előtt éjjel esett egy kicsi, láttam a tócsákból, de pl. most is olyan haloványan, ősziesen süt a nap... :)))

Végtelenül ijesztő dolog, hogy mióta itt vagyok egyfolytában csak fogytam. Gondolom, a napi 10 kilométerek voltak rám ilyen hatással. Nem tudom, mennyit fogyhattam, de azok a nadrágok, amik otthon még egy kicsit szűkek voltak, most lötyögnek rajtam. És az a durva, hogy egyfolytában eszem, mert szinte mindig éhesnek érzem magam. A csípőmön már csak egy kicsi hús meg a bőr van, semmi plusz, látszik a csontom... elég gáz. És nem is értem, hogy miért, mert tényleg soha nem ettem ennyit, mint most. De ez van.

Konkrétan honvágyat nem érzek egyelőre, inkább az, hogy Józsi hiányzik, de veszettül. Néha, mikor látom a kamerán keresztül a lakást, akkor azért elfog egy kis szomorúság, de ha Józsi itt lenne, nem lenne olyan gáz. Így viszont igen. Mivel sok mindenkivel tudok kommunikálni msn-en meg facebookon, így szerintem nem tör elő úgy a honvágy. Bár nem tudom, hogy ez a honvágy dolog hogy működik. Szerintem nálam akkor fog előjönni nagyon, ha egyszer hazamegyek. Én akkor fogok nagyon sírni szerintem, mert akkor tudatosul, hogy mitől voltam távol... De majd meglátjuk. :)) Mindenesetre vannak, akik nagyon hiányoznak nekem...

Az utóbbi két hétben egyébként ezerrel bújom az álláshirdetéseket, hogy hátha találok valami megfelelőt, hogy Józsit is ki tudjam hozni magamhoz. Folyamatosan adom be a jelentkezést erre is, arra is, és majdcsak akad valami. Bízunk a legjobbakban. Mást nem is lehet. Nagyon rossz így külön, és minél több idő telik el, annál rosszabb. Van, mikor elfog a sírás, és alig bírom abbahagyni. :(( Persze, alapvetően pozitív ember vagyok, de azért néha engem is elönt a szomorúság, hogy nem vagyunk együtt. Szerencsére, olyankor próbál megnyugtatni, hogy de igenis együtt leszünk, és nyugodjak meg. :) Máskor meg pont fordítva van. Ő van teljesen lehangolódva, és én próbálok lelket önteni belé.
Már csak azt tudom, hogy a legszebb karácsonyi ajándék az lenne, ha együtt lehetnénk újra. És csak abban tudok bízni és bízni, hogy jönni fog a megfelelő lehetőség, és mi élünk majd vele, és megint együtt leszünk.
Senkinek nem javaslom, hogy ilyen távolságra kerüljön a párjától, ha igazán fontos számára, főleg, ha nem látja, hogy mikor lesznek újra együtt. Mert szörnyű csak vágyakozni, és nem tudni azt, hogy mikor ölelheti át az ember újra a kedvesét. :((((

és folyt. köv. decemberben...