A következő 3 hét - beszokás :))) (11.10.17-11.07.)

Halihóóóó!

Szóval, folytatom az élmények sorolását. Teli van a fejem mindenfélével, szóval, lehet, hogy leírok olyan dolgokat is, amiket már leírtam. De nem baj.

A következő hetekben már kicsit belerázódtam az itteni dolgokba. Nagyon nehéz volt az első kb. 3 hét, főleg mert egy tök idegen környezetbe kerültem, idegen nyelven hadováló emberek közé. Még a mai napig van olyan főnök, akit egyszerűen nem értek. Nagyon durva. Olyankor tökre nézek rá bután, és ő visszanéz rám bután, és vicces az egész szitu, mert áll két ember egymással szemben, és néznek egymásra bután... Na, de mindegy, végül mindig megoldódik a szituáció és a probléma.

A munkával kapcsolatban a tapasztalataim azok, hogy a picking az tökre balesetveszélyes. Van egy csomó állat munkás, akik úgy tolják a kocsikat, mint az eszementek. Viszont csomagolni szeretek. Az elvárások magasak... de nekem már az első héten 72% volt a teljesítményem a csomagolásban, és ez már csak jobb lesz. Főleg, ha a pickerek nem keverik össze a rendeléseket...
Jah, egyébként a munkavédelmi acélbetétes bakancs és a láthatósági mellény alap, de hatalmas élmény, hogy nem áll össze a hajam a rengeteg portól és izzadságtól, mint a V&B-nál... :D Menni viszont sokat kell itt is, kivéve, ha csomagolok. Na, meg nem utolsó sorban, nem izzadok a 40 fok melegben. Kellemes 22-23 fok van bent a raktárban,  még csak vastag pulcsi se kell... De duuurvaaaa!

Amúgy meg még odakint is tök jó idők vannak, egyik este pulcsiban jöttem haza délutános műszakból, mert olyan meleg volt, és azóta is csak a kis átmeneti kabátomat használom. A nap meg elég gyakran süt még mindig.

Egyébként a negyedik hét végén átraktak egy másik műszakba. Eddig délelőtt-délután dolgoztam váltásban, heti 6 napokat. És akkora mázlista vagyok!!! Átraktak csütörtöktől vasárnapig déltől tízig, és hétfőtől szerdáig pihenek 3 napot. :D Ráadásul, ebben a műszakban 1.25 fonttal magasabb a bér óránként... :D Otthon meg könyörögni kell, hogy normális bért kapjon az ember, és akkor is szarnak rá. :((
Itt a jelenléti ívet minden nap ki kell tölteni, hogy mit csinált az ember és hány percig csinálta, és bele kell írni minden szünetet. És a bérlapot minden héten megkapjuk úgy, hogy a heti fizetést pénteken kapjuk, a bérlapot pedig vagy kipostázzák, és szombaton érkezik meg vagy e-mailben is lehet kérni.
Ami még eszembe jutott a munkahelyről, és nagyon érdekes, és ilyet otthon nem tapasztaltam, az a Thank you briefing. Ez azt jelenti, hogy minden héten az aktuális műszak (én Blue 1 shiftben vagyok) dolgozói összegyűlnek, és ún. köszönet gyűlést tartanak. Ez úgy működik, hogy felolvassák azoknak a neveit egyenként, akik az aktuális héten a legjobban dolgoztak. Számomra még nem tiszta, hogy vajon a művezetők és a csoportvezetők írják a munkásokról ezeket, vagy pedig a melósok is megköszönik egymásnak, hogy jól dolgoztak. Mindenesetre, ha 30 ember, akkor mind a 30 ember nevét egyenként felolvassák, és megköszönik a heti teljesítményét. Aztán beledobják egy kis dobozba vagy zacsiba a neveket, és ebből kihúzatnak kettőt. És azon a héten az a két ember hazamehet 1 órával korábban, és fizetik neki azt az egy órát!!!! :))) Úgyhogy a V&B felköthetné a gatyaszárát... vagy inkább minden munkáltató... nem tudom.

Sokat gondolok Edzőbára... :D Mert itt nagyon sok Hello Kitty-s cuccot látok, nagyon menőek. Szinte minden nap dolgozom velük... :D Természetesen a Rékás bögrémet használom, abból iszom minden nap, szóval, csajok, nem vagytok elfelejtve... :))
A fényképeim ki vannak rakva, lányok. :)) És senki, de senki nincs elfelejtve otthon, az se, akikkel nem tudtam vagy tudok kommunikálni!!! És remélem, mindenki tudja, hogy itt most kikre gondoltam!!! :))

És most folytatom az élmények részletezését:

Amivel nagyon megszívtam, az a bankszámlanyitás volt! Még az első hét végén, pénteken bementem az egyik Lloydshoz, hogy bankszámlát nyissak. Frankón elvettek tőlem minden papírt, és cseszték megnyitni a bankszámlámat. Vártam türelmesen és szorgalmasan, hogy majdcsak küldik a papírokat róla, és nem. Szívás volt, mert az első két fizumat csekken kellett felvennem, és több fontba kerül, hogy beváltsák. Aztán a lakótársaim bevittek egy másik Lloydshoz, és ott 20 percen belül nyitottak nekem bankszámlát. Rá 3 napra már küldték a bankkártyámat, rá két napra a pinkódomat, és másnap megkaptam a csekk könyvemet. Hurrá. Szóval, végre lett bankszámlám. Jeeeee!

Ami még fontos elintéznivaló volt, az a NI number, magyarul az angol TB szám. Ehhez az érkezésem utáni második héten felhívtam az NI-osokat telefonon, és időpontot kértem. Én nagyon jól jártam, mert egy nagyon türelmes és kedves csaj vette fel a telefont. Kikérdezett, hogy mikor érkeztem, meg dolgozom-e már, meg ilyenek, és ha nem értettem valamit, akkor normálisan megkérdezte újra. Aranyos volt nagyon. Nov. 3-ra kaptam időpontot de. 9-re. El is mentem a megadott időpontra. És volt olyan bazi szerencsém, hogy ott is egy nagyon kedves középkorú úr fogadott. Mások engem halálra ijesztgettek, hogy még át is világítanak, hogy mit keresek én itt, nehogy valami jött-mentnek adják oda a számot. De velem ilyen nem történt. Három dolgot kértek összesen. Egy igazolást a munkáltatótól, hogy dolgozom, és hogy igazolja a címemet, a magyar lakcímkártyámat meg a személyimet. Ennyi. Nem tudom, másokat hogy 'világítottak' át... :D Nekik biztos már a szemük se állt jól... :D :D :D Na, mondták, hogy kb. két hét, míg megérkezik postán a papír.

Az erdingtoni könyvtár :D

Egyébként egy jobcenterbe kellett menni, amit alig találtam meg. Három embert kérdeztem meg az utcán, hogy segítsenek, de mindegyik nagyon aranyos volt, és végül odataláltam. Ugyanis a térképem inkább ilyen buszútvonalakat mutat, mert ingyen volt az erdingtoni könyvtárban (ahová még a második héten beiratkoztam...:D)

Az aluljáró, ahol mindig jól eltévedek...

Jaaa. Hát, amiről még nem írtam, az a belváros. A második héten, mikor volt szabadnapom, voltam olyan kemény csaj, és bementem a belvárosba... gyalog. Kb. két és fél óra, ha meg eltéved az ember... ugye... akkor 3 is megvan. De megérte elmenni. Egyfolytában fényképeztem. Gyönyörű a belváros. Csak gyalogolni nem érdemes odáig. Hatalmas üveg épületek, irgalmatlan nagy bevásárló utcák, a sétálóutcák egymásból nyílnak. Szóval, fantasztikus. Ezt gyakorlatilag el se lehet mesélni, hogy milyen. Látni kell. És a lakótársam azt mondja, hogy ők voltak este, és minden gyönyörűen ki van világítva. Azt biztos, hogy egyszer meg fogom nézni este, szánok annyit a buszra.

City Council a Victoria Square-en a belvárosban

A hazaút is gyalog kezdődött akkor, de utána felszálltam egy buszra, mert már alig álltam a lábamon, úgy fájtak. Főleg, mivel a kedvenc aluljárómnál frankón eltévedtem... :D Órákig el lehet ott a belvárosban kolbászolni, és csak úgy repül az idő. Az ember csak megy, gyönyörködik és csodálkozik. Művészettörténeti szavakkal jellemezve, monumentális építészeti elemek vannak számomra... :D

Repülő a fejünk fölött, de ez még messze volt.

Most eszembe jutott közben még valami, amit nagyon szeretek itt. Tök jó, mert itt a fejünk felett mennek a repülők. Olyankor mindig az anyukámra gondolok, mert ő szokta mondani mindig, hogy egyszer még úgyis felül majd egyre. De tök jó. Mikor köd van, vagy borult idő, akkor persze nem látszódnak, de még a ház fölött is itt repülnek. Tök király.

Amitől frankón kiakadok itt, az a rohadt kavarós kávé. Csessze meg, itt nem lehet egy normális kávét inni. Állítólag az ASDÁ-ban lehet kapni kotyogós kávéfőzőt, hát, lehet, hogy majd benevezek egyre, mert ez katasztrófa. Ezek itt tökre rá vannak szokva az instant meg a gyors cuccokra. Mindegy mi az, kaja, ital, akármi, minden csak gyorsan elkészíthető legyen. Van itt tőlünk 30 perc gyalogútra egy Tesco Extra, ahol tök olcsón lehet kapni dolgokat. Pl. 340 g-os méz 1 font, lekvár van 28 penny-től, méghozzá narancslekvár, fasza narancsdarabokkal, meg citromlekvár tök olcsón, meg amit akar az ember.

Nah, ez nem tom milyen épület,
de gyönyörű!

De amit írni akartam, az az, hogy itt a Tescóban 3 sor hűtő meg 6 sor fagyasztó csak félkész meg kész kajákkal van tele. Még a fasírt is ki van gombócozva, és úgy van becsomagolva, nehogy szerencsétlen anyukának még azzal is vergődnie kelljen. Sőt, itt van külön Iceland, ahol csak előkészített fagyasztott ételeket árulnak meg konzerveket. Még sütik is vannak olyanok, hogy berakja a sütőbe, és hepi. Extra durva.
Nagy szomorúságomra, ami nagyon drága, az a tejföl!!! :((( De legalább lehet kapni... :D Egy kis pohár, ami 125 ml vagy g vagy mi, 180 Ft-ba kerül. :(((
Egyébként ott az Extrában van emelet, ahová mozgó'lépcsőn' lehet felmenni, rágurítja az ember a kocsiját, amibe mellesleg nem kell pénzt dugni (mindjárt részletezem, hogy miért), és simán felvisz az emeletre. Ott vannak a műszaki cikkek, meg a ruházat. Szerintem itt a ruházati cikkek nem drágák, olyan árban vannak, mint otthon, viszont ami műszaki cikket láttam eddig, az nagyon drága volt.
A kocsikba meg azért nem kell pénzt dugni, mert nem tudja az ember kivinni a parkolóból, ugyanis a bejárat le van mágnesezve. És ha az ember rátolja a kocsit, mert ki akarja vinni, akkor a mágnes megfogja, és onnan aztán egy tapodtat sem! Elmés....

Az árakkal kapcsolatban egyébként rendszeresen vannak élményeim. Itt baromi olcsón lehet zöldségféléket venni, ha az ember szétnéz, és tudja, hol kell vásárolni. A paradicsomnak 150 Ft-ba jön ki kilója, a sárgarépa, gyökér 100-200 Ft, a fokhagymát, hagymát pennykért lehet kapni. Viszont nincs zöldpaprika, csak hülye kaliforniai... :(((
A tisztítószerek baromi olcsók, ha az ember jó helyen vásárol. Itt a rendes Domestos 350 Ft-ra jön ki, vagyis 1 font. A telefont ugyanannyiért lehet feltölteni, mint otthon, de szerintem nem drágább a percdíj. Nekem most olyan csomagom van, ahol 500 sms-t tudok küldeni minden angol számra. Bár nem ezt akartam beállíttatni, de nem tudtam még kiokoskodni, hogy hogy lehetne átrakni, hogy nemzetközi számot tudjak olcsón hívni.
Itt is van olyan, mint otthon a 100Ft-os boltok, csak itt 1 fontosnak hívják. És tök olcsón be lehet szerezni dolgokat.
Ezek itt egyébként babot meg rizst zabálnak. A félkész/kész ételekből szerintem egyharmada rizses vagy babos. Van currys rizs, csirkés rizs, ilyen szószos rizsek meg mindenféle. A bab meg hat polcnyi konzerv. Azt is ilyen szószban árulják, meg ilyen lében, meg olyan lében.

A fordított buszmegálló :D

Számomra nagyon érdekes volt, hogy a buszmegállók itt fordítva vannak. Tehát nem az út felé van a 'kijárat', hanem a járda felé van fordítva. Mindezt azért, hogy a járókelőket ne csapják le a közlekedő járművek. Amúgy nagyon kényelmetlen, ugyanis mikor az ember várja a buszt, ki kell tekerni a nyakát, hogy lássa, le ne késse. :) De nekik ez biztos jó... :D
Ezen kívül érdekesség, nyilván nekem, mint magyarnak... hogy itt az utcatáblák lent vannak a földön minden utcasarkon. Nah, nem ez az érdekes benne, hanem az, hogy nem festik össze a huligánok fekete spray-vel meg ilyenek, nem döntik ki vagy rongálják meg...

Még majd el felejtettem! Még egy nagyon fontos dolog volt, amit el kellett intéznem, mégpedig az angol telefonszám. Mivel nem hoztam magammal kártyafüggetlen telefont, gondoltam veszek egy olcsó szutyok készüléket egy angol top-up-os kártyával (feltöltős). Bementem az egyik ilyen telefonos üzletbe, ahol mondom az eladónak mit akarok. Igen ám, csak az eladó fulextrásan fingom nincs milyen nemzetiségű volt. De hogy nem angol az tuti. Volt neki apám, olyan akcentusa, hogy egy mukkot nem értettem belőle. Kb. 10 percig küzdöttünk egymással, mire mondta, hogy inkább menjek, hozzak valakit, aki beszéli mindkét nyelvet, és segít. Nah, én erre vittem egy másik magyart, aki ugyanúgy nem értette jóformán, hogy mit gagyog a fazon. De aztán sikerült ketten összerakni, hogy mit akar. A lényeg, hogy megvettem a számot meg a készüléket. Huh, kemény menet volt. De amit be akartam állíttatni, hogy olcsón hívjak nemzetközi számokat, azt nem sikerült... Mindegy, végülis, amire kellett, arra tudtam használni... De nagyon gáz volt. Javaslom mindenkinek, aki ide készül, hogy hozzon magával kártyafüggetlen telefont. És ez nem vicc...

Ezen kívül, ami még nem vicc... senkinek nem javaslom, hogy otthon hagyja a párját... vagy együtt, vagy sehogy. Az első három hét egy katasztrófa volt. Mivel nem volt netünk, nem tudtunk kommunikálni, hiába hoztam laptopot. A párom az angol számomon hívott Skype-on, és így nekem ingyen volt, de neki fizetni kellett érte. És még csak látni se láttuk egymást.
Az utolsó egy hétben meg 'lopott' wifin keresztül tudtunk egymással kommunikálni. És rohadt nehéz amúgy is egyedül elindulni, hát még ha nincs a háttérben egy vigasztaló szó, vagy bármi. Gyakorlatilag mindenkitől el voltam rekesztve, egy mobilsticket kaptunk a landlordtól ideiglenesen, de az msn-ezésre nem alkalmas, legalábbis videóval nem, mivel adatforgalom korlátos. Szóval, nagyon észnél kell lenni mindennel kapcsolatban.
És ha még ez nem lenne elég... egyértelmű, hogy hiányzik az embernek a párja, de még ami ennek a tetejébe jön, hogy csak bizonytalankodik az ember, hogy mi lesz a kapcsolatukkal, mikor látja újra a másikat, mikor lesznek újra együtt, sikerül-e a másik félnek is kijutnia... stb. Gyönyörű, hogy itt az ember úgymond anyagi biztonságra lelhet, de hosszú távon semmi értelme, ha nem oszthatja meg azzal, akit szeret, és nem marad más, csak a kínzó hiánya a szeretett kedvesnek.
folyt. köv.