A megérkezés, és az első hét az angoloknál (11.10.08-10.16.)

Dear Everybody!!!

Hosszú és nagy útra vállalkoztam. Tudtam, már mikor neki kezdtem, hogy nem lesz sétagalopp. Egyedül, nőként nekivágni a nagyvilágnak úgy, hogy a párom otthon marad, én pedig lelépek…  Már ez eleve nagy vállalkozás volt. De remélem, megérte.

A kiutazás előttről, és egyebekről itt már nem szeretnék semmit sem részletezni. Bárki, aki ott volt velem, aki elbúcsúztatott, akit érdekeltem, aki szeret, és aki barát, rokon vagy bármi egyéb szeretett helyet foglal el az életemben, az tudja a részleteket, vagy az utolsó perceket otthon. Aki ebbe a kategóriába tartozik, de nem tudja, az meg el tud érni, hogy megkérdezze, amennyiben érdekli... De az utazás egy élmény volt. Mindenféleképp.

Először is, bevállaltam a buszos utazást, ami már megint egy nagy dolog volt. Szóval, a busz (egy Ford Touran furgon) Szegedről indult. A megbeszélt negyed 7 helyett végül el is indultunk negyed 8-kor… Jupppiiééééééééé. Na, szerencse, hogy innentől már minden rendben zajlott. Az egész út nyugis volt, semmi probléma nem volt. A sofőrön látszott, hogy gyakorlott, és nyomta a gázt, mint gép. Délben már átléptük az osztrák határt.

Nos, az útitársak… A busz maga, nem volt kényelmetlen. De idegen emberekkel kb. 30 órán át, és kb. 6-7 óra után rájön az ember, hogy többnyire idiótákkal van körülvéve… A buszozás szépségei. Még a határt se léptük át, és már a piát vették elő.  Cigizni meg másfél óránként álltunk meg, holott nem is kellett volna. Ember nincs, aki óránként pisil. Legfeljebb, ha fel van fázva... Na, mindegy. Szerencsére, csak egy-két kortyot ittak, bár nekem ez is csípte a szemem… Nem ide való, én azt gondolom. Bár lehet, hogy én vagyok a hülye… :D

Rettenetesen hideg szél fújt. Kedves útitársaim arra nem voltak képesek, hogy az ajtót behúzzák maguk után, hogy a csóri csaj, aki a kocsiban maradt,és nem bagózik, meg ne fagyjon… (Ez én lennék.) Azt meg, hogy egy nővel hogy is kell bánni, valószínűleg az anyucikájuk nem tanította meg. Figyelmesség luxus. Tisztelet a kivételnek… (Az egyetlen normális ember kb. a sofőr volt… )

Istennőmnek a naplementéje... kicsit borult volt az ég :D

Ausztriától kezdve többnyire szakadt az eső. Én ilyen zuhatagot még soha nem láttam, tök érdekes volt. Látszott a távolban, a levegőben, ahogy zuhog le a víz, mint valami vízesés. Aztán elhaladtunk pár kilométert, ott meg már nem is esett. Csak fújt a szél.

Egy szó, mint száz, csomó hegyet láttam, meg esőt, meg hegyet meg esőt… Gyönyörű helyek voltak, de csak az autópályáról láttam ezeket.  Amin teljesen lehidaltam, az az volt, mikor Németországban az autópályán volt egy kis dugó. Ez már éjjel volt talán éjfél körül. Szóval, dugó, busz megáll. Én felébredek csipkerózsika álmomból. Kinézek az ablakon, és amit láttam… Hát, az nekünk magyaroknak… A felosztás a következő volt: Volkswagen, Volvo, Volkswagen, BMW, Mercedes, Audi, BMW, Audi, Volkswagen, Toyota Corolla, BMW… Remélem, mindenki érti, hogy mire gondolok… :D

Németország túlsó végén már olyan hideg volt, hogy ki se szálltam a kocsiból, Belgiumot, Franciaországot szerencsére átaludtam. Calais-ig mentünk, és ott ellenőrzés volt. Jah, hát még egy pár dolgot megjegyeznék  itt.  Párszor megálltunk Európán át vécézni. Hát, az se semmi volt.

A legdurvább, hogy van olyan ingyenes budi, ahol van kézfertőtlenítő, és körbeforog a wc-ülőke, és lefertőtleníti magát, miután lehúzzák a WC-t. Hát, hol van ilyen nálunk? Legalábbis Vásárhelyen, biztos nincs, Pestnél közelebb nem tudok ilyet. A benzinkutakon is tök igényes a budi, bár ott fizetni kell érte, 50-70 eurocentet. Még egy érdekesség: Burger Kingben, McDonald’sban nem érdemes út közben vásárolni, mert 4,5 eurónál kezdődik egy szendvics…

Nos, hát, Calais. Jól leellenőriztek minket. Az úgy zajlott, hogy kiszálltunk a kocsiból, egy belső helyen pultnál állt 4 ember, és mindenki odament egyesével, és megmutatta a személyi igazolványát. Jól megnézték, hogy téééényleg az az ipse van-e rajta. Aztán szépen visszaszálltunk a kocsiba, és felhajtottunk a kompra.

A kompról

Kilátás a kompról a nagy ködben

Magyar idő szerint 7-kor indult a komp, és kb. 1 óra 45 perc volt az út. Angol idő szerint pedig 7:45-kor érkeztünk meg… :D Eleinte tök sötét volt, még fel se kelt a Nap. Aztán mikor kivilágosodott, úgy el volt borulva, hogy fényképezni alig tudtam. Pedig tök jó volt. Csak nem sokat tudtunk fent lenni, mert nagyon hideg szél fújt, és csöpögött az eső.

Mikor átértünk Doverbe, még mindig esett az eső, sajnos. Szutyok egy időt fogtunk ki. De minél beljebb jöttünk az angol földön, annál melegebb volt! Jaaaa, és sütött a Nap!!! Itt, az angoloknál… !!! Pedig az egyik kedves útitársam figyelmeztetett, hogy jól nézzük meg a napsütést, és felejtsük el, mert azt ugyan Angliában nem lehet látni. De én inkább az ő pofáját szeretném elfelejteni, azt a nagy bunkót. :))

Uhh, mit is írjak még. Annyi minden van, hogy nem győzöm. :D

Amit otthon lehet hallani az angolokról, az angol mentalitásról meg úgy általánosságban az angol dolgokról, EDDIG számomra mind hazugságnak bizonyult. Az igazi angol angolok, főleg az idősebbek, tündériek. Tök mosolygósak meg minden. Nem gyenge. A nem angol angolokkal sincs gond. A bunkók százalékos aránya ugyanannyit tesz ki kb., mint a magyaroknál. De amúgy, ha valamit nem ért a külföldi, akkor nagy arányban megpróbálják lassabban, vagy másképp mondani, és türelmesen. Persze, vannak gyökér kivételek, de hát, az otthon is van.

Az időjárás, ami szintén egy nagy kamu… vagy legalábbis eddig annak bizonyult… szóval, eddig szinte minden nap sütött a nap, mióta itt vagyok, csak ritka kivételek voltak. Az eső alig esett, és ha esett is, utána a nap felszárította.  Az idő teljesen enyhe, valamelyik este pulóverben jöttem haza a munkahelyemről. :D Az ősz itt gyönyörű. Rendesen lehullanak a levelek a fáról, és sárgák meg barnásak meg minden. Otthon ilyet már alig látni, csak nyár van meg tél. Amúgy itt minden teli van fával meg bokorral. Hatalmas széles utcák vannak, de fa az mindenhol van, és az otthoni átlaghoz képest szerintem vagy a duplája. És nagyon szép és érdekes a növényzet. Vannak olyan fák, amilyeneket még életemben nem láttam. És itt olyan gyönyörű kifejlett fák vannak, hatalmas törzzsel. Hihetetlen.

A következő tévhit, hogy itt minden nagyon drága. Melyik hülye kezdte ezt terjeszteni először otthon, azt nem tudom, de jó nagy barom. Az árakhoz kapcsolódó legnagyobb élményem az a banán. Itt 150 Ft kilója a banánnak. Mikor megláttam, úgy volt, hogy eldobom az agyam. Persze, itt is vannak olyan dolgok, amik nagyon drágák, meg kell válogatni, hogy az ember hol, és mit vásárol. Na, meg persze, vannak dolgok, amik párszáz Ft-tal drágábbak, mint otthon, pl. a húsoknak kilója egy átlag 200-300 Ft-tal mindig drágább, mint otthon, de az itteni jövedelemhez mérten meg az a 200 Ft kit érdekel? Egyszerűen meg kell nézni, mit vesz az ember, de azt meg otthon is meg kell nézni, sőt még jobban, mint itt.

Tehát, Dovernél tartottunk… és tovább folytatódtak az érdekességek. Szóval, aludni… hát, azt már nem. Pedig akkor már nagyon fáradt voltam a hosszú úttól. De minden perc megérte, szerintem.

Tehát, angol közlekedés… Itt hatalmas négysávos utak vannak. Teli van a város autópályával meg ilyesmi.  Pl. egy olyan utca, mint Vásárhelyen a Kutasi út, vagy a Bajcsy utca, az itt simán 4 sáv lenne, mert nagyon forgalmas.  De az első ledöbbenésem nem ez volt. Ugye, azt mindenki tudja, hogy itt baloldali közlekedés van. Igen, de ez nekem egy Európán átvezető út után nem jutott el az agyamig. Egyszer csak nézem, hogy de mit csinál már ez a hülye sofőr, hogy nekünk baloldalt jönnek a járművek a körforgalomban… :D Mire leesett, hogy mi is van.

Aztán jöttek az angol utcák meg a házak. Ezek itt tök barátságosak. Kis cuki házikók. Nagyon buli. És nincs benne hidegebb, mint az ilyen bazi nagy téglaházakban otthon! Bár ez már a későbbi élményekhez tartozik…

Angol utcarészlet

Beértünk Birminghambe, és ez egy aaaaaakkoraaa állat nagy város! Autóval is több óráig mentünk benne, mire a szállásra értünk. Az első éjszakát egy kis panzióban töltöttük, mivel a szállásunkkal némi gond akadt. Ami aztán szerencsére megoldódott, bár volt pár magyar, akik ugyanide jöttek dolgozni, és a szállást is azon a csajszin keresztül intézték, amelyiken én. És hát, elkezdtek okoskodni, mint ahogy a jó magyar szokás diktálja. Hogy nekik az a szállás nem is jó, ők nem is fizetnek érte annyit, blablabla. Ők intéztek is maguknak valami más szállást.

A tejeskanna... :D

Mindenesetre, volt egy helyes kis szobám azon az éjszakán, és wifim.  Szóval, mindenkit meg tudtam nyugtatni, hogy még élek, és jól vagyok. Persze, miután egy kicsit lepakoltunk, ez olyan dél tájban történt, angol idő szerint… :D fogtuk magunkat, és elmentünk szétnézni. Először is, kellett valami ehető kaja, mert az összes szendvicsem elfogyott az úton. Igen… a magyar fogja magát, bemegy a boltba. Itt is van Tesco, csak méretekre van bontva. Ezt akkor még nem tudtam, most már tudom. Ez egy Tesco Express volt, amibe bementem. Keresem ugyebár a tejet. Miben kerestem volna… hát, amit ismerek: zacskó meg doboz. Ahamm. Persze. Azt gondoltam, hogy zacskós nincs, de azt nem gondoltam, hogy olajoskannában árulják. :D Tök úgy néz ki a tejeskanna, mint valami olajos kanna. Ráadásul, rá van írva: 1 pint. Néééézem, mi a csipám. Hát, szerencsére rá volt írva, hogy 568 ml. Nem fél liter. Ááááááááááááá! 568 ml!!! Rossz hír viszont, hogy amit a tejhez hozzáraktak pluszban, azt itt a kenyérből lecsípik, ugyanis nincs fél kilós kenyér, csak 400 g, 800 g, és 1 kg, bár ez utóbbi elég ritka, talán egyszer láttam ilyet… :D

Tehát, megveszem a tejet, kenyeret, és este vacsorázok. A kenyér iszonyat édes volt. Azóta sem vettem azt a fajtát!!! Megtanultam. Viszont ez a tej, ez igazi tej, és nem drága. 2.25 l-t lehet venni 1 fontért.

Másnap reggel, hétfőn. Kaptunk reggelit a panzióban. Angol reggeli, hát, csak megkóstolom, kipróbálom, milyen az. Mondták mindig, hogy szar az angol kaja, csak megnéztem már, igaz-e. Bánom, hogy nem fényképeztem le azt a kaját, amit elém raktak. Egy ovális tál, tele minden jóval. Tükörtojás, sült bacon, pirítós, grillezett paradicsom, egy rösti vagy mi, kolbász. Isteni a pirítósuk, ilyen tojást otthon nem lehet enni, viszont a kolbászuk természetesen meg se közelíti a miénket. Azóta vettem már tojást én is, de itt minden tojás gyönyörű sárga!, és olyan isteni íze van, hogy hihetetlen. A kolbász, az kevésbé fűszeres.

Hétfőn a bőséges reggeli után kellett menni a munkáltatóhoz. Ott felvettek minket, minden formalitás, és szerdán kellett munkavédelmi meg mindenféle oktatásra menni. Először a munkáltatónál döbbentem le azon az dialektuson, ami ezeknek van. Bár azóta már ehhez rengeteg élményem kapcsolódik… :D

Azután pedig beköltöztem a végleges szállásomra. Egy olyan lakásnak kaptam meg egy szobáját, ahol egy magyar pár lakik velem, és ők is annál a cégnél dolgoznak, ahol most már én is. Barátságos kis szobám van, van egy ágyam, egy éjjeli szekrényem meg a szobámon kívül egy gardróbom. Ennyi az egész. Jól megszívtuk, mert nincs internet a lakásban, majd csak nov 7-én aktiválják nálunk, ahogy ők mondják.

Szóval, megírtuk az albérleti szerződést, beköltöztem, kipakoltam nagyjából, utána szétnéztem a városrészben, ahová költöztem. Háhá, kb. 15 percre tőlünk van egy McDonald’s, egy Tesco Express egy Esso benzinkútnál meg egy ilyen sétálóutca szerű dolog, ahol elég szegényes az üzletválaszték. Mindenesetre nekem az erdingtoni városrész sétálóutcái jobban tetszenek. Ott nagyon olcsón be lehet szerezni dolgokat, itt viszont szinte semmi nincs, úgyhogy mindenért a másik irányba kell menni. :D

A legközelebbi találkozás a munkáltatóval szerdán volt. Átestünk mindenféle tűzvédelmi és munkavédelmi oktatáson meg ilyenek. Utána lementünk a raktárba, és megmutatták, mit is kell csinálni. Hát, erre nem is tudom, mit írjak. Nem ezt nevezik számomra kihívásnak… De legalább sok pénzt lehet vele keresni (mármint az otthonihoz képest mindenképp). :D Végül is, a történet arról szól, hogy vannak megrendelések különböző termékekre, parfümök, kozmetikumok, gyógyszerek, játékok, stb, és ezeket kell összeszedegetni egy hatalmas raktárépület polcairól. A másik meló, ami nekem sokkal jobban tetszik, és jobban szeretem csinálni, az a csomagolás. Az úgy működik, hogy amit a pickerek összeszednek rendeléseket egy kocsira, azokat kell dobozba rakni, szállítólevelet készíteni hozzá, felcímezni, és egy szalagra rakni. Nem nagy durranás.

Amúgy itt az 1 HETI fizetésem annyi, mint otthon az 1 HAVI… Ez az otthoni körülményekre nézve gáz. A munkába egyelőre gyalog járok, mivel biciklim még nincs, a busz meg innen pont nem jár arra, ahol a munkahely van, ráadásul drága is, mint állat. 1.8 font egy buszjegy, és én sajnálom rá a pénzt. Amúgy is utálok buszozni, de ha meg nem is visz majdnem háztól házig, akkor nincs is értelme erre pazarolni. Viszont így 45-50 perc az út oda, és ugyanennyi vissza. Kicsit fárasztó, de idővel majd veszek egy használt bicajt, és az tökéletesen megteszi majd erre a célra.

folyt. köv.