Boldog 2013-as évet!!! (Január)

Halihó mindenki!

Január van, mikor újra írok. Kicsit úgy érzem, évezredek teltek el, mióta újra a billentyűzet ellé ültem. November és december következne, de már nem osztom szét, csak írom azt a sok mindent, ami benyomás ért, és történt. Hetek óta tele van a fejem, hogy nektek, az én hűséges olvasóimnak mindent leírjak, és semmi se maradjon ki. Mégis valahogy úgy van ez, hogy mikor leülök, hogy na, most tényleg írok, akkor semmi nem jut eszembe… Reméljük, most másképp lesz!!!

Bonfire

Szóval, októberrel zártam, és azért megpróbálok mindent sorban leírni.

November elején volt egy ún. Bonfire Night, amit hirtelen nagyon vártam, mert végre valahára a szállodán kívül más is „jutott”. Kicsit ki lehetett mozdulni. Fogalmam nem volt, mi lehet az egész, de tűzijátékot „hirdettek”, hát, gondoltam, azt csak megnézzük már, hogy milyen egy angol tűzijáték. Itt  a lengyelek is be voltak sózva, megvették nekünk is a jegyeket. Persze, az árát nem fogadták el… ami a mai napig piszkálja a csőröm… de mindegy.

Az első dolog mindjárt az, hogy mikor odamentünk a „helyszínre” parkolni, akkor kb. olyan volt, mint mikor Vásárhelyen van valami össznépi rendezvény, de parkolni sehol se tud az ember. Itt se lehetett egy deka férőhelyet sem találni. Másrészt meg olyan rohadt hideg volt, mint állat. Hát, ki az a barom, aki novemberben szabadtéri mulatságot rendez???

Vattacukor, az angoloknál :D :D :D

Végül persze, bejutottunk, és elkezdtünk körbe mászkálni, szétnézni. Gyakorlatilag olyasmi ez az egész Bonfire Night rendezvényileg, mint nálunk otthon régen a május 1. vagy az augusztus 20. Körhinták vannak, lehet kajálni, van színpad, és lehet sok pénzt költeni. J

Mivel gőzöm se volt, hogy amúgy mit ünnepelnek, és miről szól az egész, ezért utána néztem. És jó is volt, mert így talán nem néztem őket teljesen hülyének… Ugyanis, mikor bementünk a parkba, ahol rendezték az egészet, volt egy hatalmas tűz gyújtva, raklapok, mindenféle hulladék faanyag, ilyesmit égettek. Több méter magas és széles volt. Na, ezt a tüzet elkerítették ugyan a balesetek elkerülése végett, de az emberek körbeállták, és nézték. Ez volt a buli… (Akit érdekel, hogy miért, az Wikipédián vagy valahol utána nézhet, mi ez az ünnep náluk.)

A színpadon volt valami ABBA utánzat, bár egész jók voltak. Kornyikált ott valami másik nő is, amitől mindenki menekült. Aztán kezdődött a tűzijáték. Az gyönyörű volt, kétség se fér hozzá. De azon kívül az egész estében nem volt semmi izgalmas.

Angol vattacukor

Még egyszer körbejártuk a kavalkádot, kihorgásztuk legújabb barátainkat, nyuszit és kacsát, akik azóta mindig velünk vannak, és nagy becsben tartjuk őket… :D Kaptunk Sylwiától egy-egy nagy nyalókát és állítólag vattacukrot… Na, attól majdnem frankón dobtam egy hátast… Ugyanis itt a vattacukor előre be van zacskózva, pálcikája nincs. Ott szépen lógnak az árusnál egy kampón, nemhogy majd megmondja valaki, hogy milyen ízűt kér…

Mellesleg, az ízekről jut eszembe… volt néhány hajtós napunk novemberben is, már nem is tudtuk mit ennénk, de gyorskaja kellett. Hát, merészek voltunk, vettünk egy angol félkészkaját, ami darált húsos pite elnevezésen fut. Megsütöttük. Azt nem állítom, hogy ehetetlen volt, Józsinak egészen ízlett, én meg azért megettem. De megvallom, hogy túl sokat enni… hát, azt nem lehet belőle… :D

A csavaros nyalókánk!!! :D

Viszont a pizzából, amire rátaláltunk itt a sarkon… hmm… abból lehet sokat enni!!! Igazából az, hogy miért nem ettünk eddig idekint pizzát pizzériából, annak két oka volt: az egyik, hogy mert vannak pizzériák, ahol piszok drága, és a másik, hogy nem elég, hogy drága, még szar is. De most nagyon beletrafáltunk. Egy hatalmas – otthon családi pizzának nevezett – jól megrakott pizzát tudunk enni 9 fontból, ami kb. 3100 Ft-nak felel meg. De a lényeg, hogy tényleg nagyon finom!!!

Ebben az őrületesen hosszú novemberi hónapban egyébként a szállodában nem csökkent a forgalom, állandóan teltházakkal dolgoztunk, és közelgett a nap, hogy végre útra keljünk, és hazalátogassunk. Sylwia már teljesen be volt parázva, hogy ha Józsi meg én hazamegyünk, akkor mi lesz velük addig az egy hétig, szóval, anyuka noszogatására felvett egy új csajt. Lengyelt. Már az első egyedül töltött napján csalt, mikor én voltam a főnök akkor is. Panaszkodtam rá, már majdnem összevesztünk Sylwiával rajta, mégis hagyta dolgozni… egészen december közepéig, miután mi visszaértünk.

English Pizza :)

S ha már itt tartok, ezt a gondolatot befejezem. Egy hetet töltöttünk otthon Józsival, és amikor visszajöttünk, elég érdekes dolgok történtek. Először is, Sylwia a hátam mögött kérdezgetett barátnőméktől arról, hogy én kinek a szobáit ellenőrzöm vagy épp nem. Pffffff… ezt nem gondoltam volna. Ezen kívül az öregasszony – mert az anyját már csak így hívjuk – napokig nem köszönt nekünk, és beszélgetni sem lehetett egyikőjükkel sem. Még csak azt se kérdezték meg, hogy milyen volt a szabadság meg otthon lenni, vagy jól éreztük-e magunkat. A mai napig fogalmunk nincs, mi történt, míg távol voltunk, de az biztos, hogy akkor valami megváltozott, és azóta se változott vissza!

A szabink óta baromi furcsák velünk, hetekig nem lehetett velük beszélgetni, és a hátam mögött kérdezgetnek az én munkámról. Mára megtanultam leszarni, mivel tudom, hogy én is csak ember vagyok, nem isten. És mivel ember vagyok, hibázhatok. De ha valaki a munkámra kíváncsi, hogy mit hogyan csinálok, miért nem kérdezi meg tőlem???

Darált húsos pite

Az utolsó néhány hónapban a lengyelek is kimutatták a foguk fehérjét. Lényegében az a módi náluk, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ők akarják, akkor szarba se vesznek. Az öreglány a nap 24 órájában képes a sértődöttet játszani (leginkább a semmiért)… csak a gond az, hogy senkit se érdekel, és ez rohadtul piszkálja a csőrét. Mi meg annyira ráuntunk már!!! Egyszerűen kétszínűek, iszonyú önzőek, Sylwiát meg úgy ugráltatja az anyja, ahogy csak akarja. Elvileg Sylwia írja a beosztást, gyakorlatilag anyuka meg elrendezi, hogy kinek mikor legyen pihenője… és ebből elegünk van.

De hogy a munkahelyen rendezkedik… az is felháborító. Mi van „itthon”??? Ha tudom, hogy éppen „klimaxol”, akkor már előre utálok lemenni a konyhába, nehogy összefussak vele, és a savanyú pofáját kelljen néznem. És ebből nagyon elég volt. Reménykedek benne, hogy összejönnek a terveink, és maximum 2-3 hónap múlva búcsút inthetünk nekik, és egy „új” élet kezdődhet számunkra az innen való elköltözéssel!!!

Andika 28 éves

Szóval, hogy visszakanyarodjak a novemberi eseményekhez: volt még egy jeles esemény még hónap elején. Barátnőmnek volt a szülinapja. Ahogy teltek a hónapok, megenyhültünk megint egymás iránt… vagy én újra ő iránta. A lényeg, hogy kezdtem a haragomat legyűrni, újra beszéltünk, nevettünk együtt mindannyian, minden kezdett a régi kerékvágásba visszazökkenni. Ők október végén mentek haza, nov. elején jöttek vissza, és tisztában voltam vele, hogy mekkora űrt hagy ez a dolog maga után. Mindketten most mentek haza először, és a pofánvágás, hogy vissza kell jönni, az is elsőre történt meg. Tudjátok, otthon hagyni mindenkit, akit szeretünk. Elég durva. Szóval, meg akartam lepni a szülinapja miatt, és feledtetni ezt az egészet. Vettem egy egyszerű kis tortát, gyertyát és felköszöntöttük.

Legújabb barátaink, Nyuszi és Kacsa :D :D :D

Nov. 27-én meg eljött a mi várva várt napunk! Újra a hazafelé tartó útra léptünk. Vittük nyuszit és kacsát is, velünk utaztak a buszon, a repülőn. :D Jó hosszú utazás volt, és jó későn értünk haza. De a lényeg, hogy végre otthon voltunk. Átölelhettem a testvéreimet, az anyukámat, a barátokat.

Első este mindjárt el is mentünk vásárolni ezt-azt, irány a Tesco. Az állunk is leesett két dolog miatt: először az árak láttán, másodszor, hogy igen késő lévén nem volt pénztáros, és önkiszolgálónál kellett fizetnünk. Először is, az árak abszolút a kintiekhez igazodtak. Sőt, már tudom állítani, hogy mi idekint olcsóbban vásárolunk, ugyanis pár hónapja rátaláltunk az Aldira, ahol itt piszok olcsón lehet kapni piszok jó dolgokat!!! A lényeg, hogy a Tescóban olyan árak vannak kb., mint idekint, csak a különbség annyi, hogy mi az itteni fizetéssel ki tudjuk fizetni, az otthoniak meg az ottani fizetésekkel aligha. Nekünk az otthoni árak szokásosak voltak, de ha bele kéne gondolnom, hogy az otthoni fizetésből kellene kifizetni… igencsak vakargatnám a fejem…

Nyuszival a buszra várva

És ez még semmi volt! Fizetni akartunk… Nekünk az önkiszolgáló is megszokott jelenség, bár idekint se fizetünk SOHA azzal, mert két darab után bemérgel, és beverem a képernyőt. De hogy otthon már egy pénztárost se fizetnek este 10 után!!! Jobban mondva azt az egyet, aki körberohangál, ha valakinek valami nem megy. Uhhh…

S ez még mind semmi volt. Józsinak lejárt a jogsija, míg kint voltunk, nekem meg még nem volt új személyim az asszonynevemre, úgyhogy irány az okmányiroda… Majd elszédültem, mikor megláttam azt a fejetlenséget, ami ott uralkodik!!! Egyszerűen félelmetes. A gyakorlatiasságnak nyoma sincs, egy káosz az egész. Órákat kell várni pitiáner dolgok miatt. Külön sorban állni a személyi és külön a lakcímkártya miatt. De persze, erről információ semmi nincs kirakva. Az ügyintézőknek fogalmuk nincs az ügyintézések menetéről, arrogánsak és idegbetegek. Ráadásul kétszer kell sorban állni, ha az ember nem bankkártyával fizet, mivel egyszer el kell kérni a csekket, majd a befizetett csekkel visszamenni. Én azt mondom, szégyelljék magukat!!!

Óvodás csoport láthatósági mellényben kirándul... :D :D :D

Én bármikor intéztem idekint bármilyen ügyemet, mindig figyelmesek, kedvesek, segítőkészek voltak. Ha időpontra mentem, és hamarabb ott voltam, volt, hogy nem is kellett kivárnom az időpontot, felszabadult a pult, és hívtak is. Bárkitől információt kérdeztem, készségesen MOSOLYOGVA mondta meg, sőt ha pl. a bankban álltam sorba (kb. max. 10 perc!!!) és Józsi várt rám ülve, még őt is megkérdezték, segíthetnek-e. Nem azt mondom, hogy itt nincsenek bunkó ügyintézők, és azt sem állítom, hogy nincs bürokrácia, de ami otthon van, az egy szégyen. És a legnagyobb probléma, hogy ha valaki tahó, az nem a fizetéséből ered. Mert lehet alacsony a fizetése, de attól még lehet kedves és segítőkész. Ez mindenkinek a saját választása!!!

Természetesen, azt tökéletesen láttuk az alatt az egy hét alatt, hogy az emberek mennyire befordultak, hogy a pénztelenség hogyan teszi tönkre a várost. A házakon látszik, hogy senkinek nem telik felújításra, minden le van pusztulva. Az emberek pedig rosszkedvűek, kétségbeesettek, nem tudják, merre és hogyan tovább, nincs kiút, csak a moslék, amit a nyakukba öntenek.

Rakott palacsinták!!! Otthoni ízek!!!

Lényegében, az idekint érzett nyugalomnak semmi nyoma. És alapvetően sokkal rosszabb a helyzet otthon, mint amilyen fél évvel ezelőtt volt. És számomra ez rettentően szomorú dolog. L

Ettől függetlenül persze, igyekeztünk minden időt kihasználni, a lehető legtöbb barátot meglátogatni, és persze, a lehető legtöbb időt tölteni a családdal az alatt a röpke idő alatt. Rettenetesen ki voltam már éhezve rakott palacsintára, mivel itt nem lehet sem darált diót, sem vaníliás cukrot, sem pedig darált mákot kapni (vagy legalábbis én még nem találkoztam vele), daráló pedig épp nem volt a közelben… Szóval, anyukámmal gyorsan lesüttettem néhány darab palacsintát. J S természetesen a körömpörkölt se maradhatott ki, meg anyának a jó kis szaftos pulykasültje sem.

Otthoni zabálásom első este!!! :D

A barátok is csupa finom falattal vártak minket. S bár nem enni készültünk, nem enni mentünk, mindenki nagyon aranyos és drága volt most is. Várt minket húsleves, rántott hús, pörkölt, pizza, isteni finom magyar bor!!! Össze se lehet hasonlítani az otthonit az ittenivel… bár, ha már itt tartok, azt is meg kell jegyeznem, hogy volt otthon némi csalódás is, mégpedig a tej. A tejnek idekint normális tej íze van, de hogy otthon ittunk megint „tejet”, én csak kávéban tudtam meginni, simán nem!

Hazafelé meg jól megpakoltuk magunkat. J Teleraktuk a bőröndöket mindenféle jóval. Hoztunk fűszereket, jó magyar kolbászt, szalámit, darált diót, mákot, vaníliás cukrot.

A szilveszteri partikor a legszőkébb barátnővel a világon :))

Érdekes módon az otthontól való elválás most kevésbé viselt meg, ki tudja miért. S ahogy telnek itt a hónapok, a késztetés bennem van, hogy menni haza, menni haza, de valahogy mégis elvagyok magamban. Bár türelmetlenül várom, hogy megint hazatérjünk, azért eltelnek itt is a napok, és most nem érzem, hogy istenem, ha nem mehetek haza, akkor minimum belehalok!

Igaz, ebben talán az is közrejátszik, hogy itt szerencsére eléggé sínre került az életünk.

Szilveszteri parti, négyesben :))

Ahogy visszaérkeztünk, még kettőt se gondoltunk, s már itt is volt a karácsony. Nekem eleinte jó kis karácsonyi feelingem volt, amit a lengyelek sikeresen tönkre is tettek a marhaságaikkal. Úgyhogy éppen 25-én visszajött egy kicsit a karácsonyérzés, de semmi sem volt ugyanolyan, mint előtte.

Persze, az ünnepre való tekintettel nekünk is volt fánk meg minden, de az is csak műfenyő, mivel itt az élő igen drágaság számba megy. S kettőnkre amúgy sem akartam nagy felhajtást. Sütöttem-főztem egy keveset, de azt sem úgy, mint máskor, mikor az enyém lehet az egész konyha, s azt csinálok, amit akarok. Sőt, inkább jó volt, hogy nem terveztem nagy sütés-főzést, mert a lengyelek 3-4 napig birtokolták a rohadt konyhát, hogy megmozdulni se lehetett. Igazából, nekik volt szép ünnepük, mert minket kitúrtak, és semmibe vettek, nekünk meg a baromságaik miatt mondhatni, semmi sem jutott. L

Első "angol" karácsonyfánk

Egy szó, mint száz, ráuntunk a velük való életre, a hozzájuk való alkalmazkodáshoz, az állandó hangulatváltozásaikhoz, és a korlátokhoz, amiket állítanak nekünk. Egyszerűen elég volt. Jó volt, hogy elindulhattunk, hogy segítettek, de hosszú távon velük sem működik. S ezért a jövőben – mivel amúgy is más terveink vannak ilyen szempontból – más lakás, más lehetőség után nézünk.

Az ünnepek alkalmából kijutott a pihenőből is, mivel sokkal kevesebb munka volt, mint egyébként. S igazából, még a mai napig nem állt helyre. Csak reménykedünk, hogy jövő héttől újra beindul, mert pénzben bár még így is jók vagyunk, azért mégis kiesést jelent. Gyakorlatilag december vége óta majdnem minden héten 3 nap pihenő jut, karcsúsítva ezzel a fizetésünket. Viszont a dolog jó oldala, hogy végre van időm folytatni a blogomat. :D

Helyi járatos busz, karácsonyi díszítéssel :))

S ha már a karácsonynál tartottunk, még nem ugrok rögtön előre. Még nem volt biciklink, ezért sokat jártunk busszal. Ilyet még én se láttam, de a helyi járatos charfordi busznak fel volt díszítve karácsonyi matricákkal az egész belseje, az összes ablaka. Olyan kis hangulatossá varázsolták, hogy míg az ember a buszon utazott, tényleg olyan karácsonyi feeling töltötte el, hogy le se akart igazán szállni. :D Ja, egyébként ha már így a buszoknál tartunk, most eszembe jutott egy dolog, amit mindig elfelejtek írni: Ha itt valaki nem a "buszállomáson" száll fel a buszra, hanem valahol út közben, akkor a busz csak akkor áll meg, ha az illető leinti. Ezt sokan nem tudják... először én se tudtam, s a busz elszáguldott az orrom előtt. Ez még Birminghamben volt... :D Aztán megtanultam, hogy a buszt itt le kell inteni, ha fel akarok szállni rá. Bizony! :D

Szóval hogy tovább menjek:

A Szilvesztert barátnőmékkel töltöttük. Náluk aludtunk, miután nagy nevetgélések közepette lement 1-2 társasjáték parti. A tavalyi húzós, mindennel tele év után nem gondoltam, hogy ilyen jó évbúcsúztatónk lesz. Minden esetre nagyon élveztük mindannyian. Volt kaja, pia, zene, nevetés. Minden, ami kell. S az idei évet a további változásoknak, terveknek szentelhetjük. J S remélhetőleg minden, amire csak vágyunk megvalósul, úgy, akkor és ott, ahogyan mi vágyunk rá, akár csak tavaly!!!

S így kívánok mindenkinek nagyon sikeres, boldog 2013-as évet!!!